„Asszony, miért sírsz?” /János evangéliuma 20:13.15./

0

CsíkszeredaCsíkszereda főtere: Ételszentelés

Magyar Testvéreim!
Magdalai Mária már csak apadó könnyeit vitte Húsvét hajnalán Drága Mesterének áldott emlékéhez. Szent borzadály fut végig rajta, mikor látja, hogy a kripta bejárata elől el van a súlyos kő hengerítve.
A csalódás, a félelem, a hiábavalóság érzése szorítja össze jó szívét, mely mindig Jézusért dobogott, finom lelkét, mely mindig Jézusért imádkozott, tiszta gondolatát, mely mindig Jézusért aggódott.
Magdalai Mária volt az egyetlen személy, akihez egymást követő néhány percben szól előbb ISTEN SZENT ANGYALA, majd ISTEN SZENT FIA.
Ugyanazt kérdezik: „Asszony, miért sírsz?”
Ez a páratlanul finom és megrendítő drámai jelenet többet mond, mint egy könyvtári értekezés, száraz dogmatikai kiüresedés, egyházi erőlködés. Egyszerre látja színről-színre ISTEN SZENT ANGYALÁT és ISTEN SZENT FIÁT, a MEGDICSŐÜLT ISTEN FIÁT, a MEGÖLETETT BÁRÁNYT, Aki elvette a világ bűneit.
A szeretetnek, a vigasztalásnak és a megértésnek olyan özöne ömlik az Angyaltól és Jézustól a Magdalai Mária gyászára, hogy az csak leborulni tud a hódolattól. Élete értelmére és hitének tárgyára nézve örökkévaló választ kapott.

Mint egykoron az a vak fiatalasszony, aki titokban felkeresi a már süket és öngyilkosságra hajló zenei titánt LUDVIG von BEETHOVENT, hogy kiöntse neki lelkét. Nem tudhatta, hogy a géniusz még nagyobb mélységeket jár meg, az megkérdezte tőle: „Mit szeretnél még az életben?” „Csak egyszer látni a Holdat”, – felelte a hölgy.
Valaki azt írta, erre válaszul született meg a zene irodalom talán legfenségesebb, leírhatatlanul szép műve a Holdfény szonáta. Hallgassuk meg!

Jézus tudta és érezte, hogy Mária, a vak fiatalasszony és mások imádata e földi világ, a tapasztalati és történelmi lét számára akarja Öt visszatartani, kisajátítani, s azt a kapcsolatot úgy folytatni, ahogy és amelyet az Úr tanítványaival kereszthalála előtt élt. Ez nem lehet. A Feltámadott Úr kilépett az érzékelhetőség tapasztalati és történelmi világából és „csak” a hit tárgya lehet. De annak lennie kell!!

Mint jó Mikes Kelemennek Rodostóban 1735. április 8-án Nagypéntek reggel, mikor az alábbi sorokat írja áldott NAGYSÁGOS FEJEDELMÜNK hűlő teste fölött:

Mikes Kelemen

»Édes Néném!
Amitől tartottunk, abban már benne vagyunk. Az Isten árvaságra teve bennünket és kivéve ma közülünk a mi édes urunkat és atyánkat, három óra után reggel. Ma Nagypéntek lévén, mind a mennyei, mind a földi atyáinknak halálokot kell siratnunk. Az Isten mára halasztotta halálát urunknak azért, hogy megszentelje halálának áldozatját annak érdemével, aki ma megholt értünk. Ami csoda életet élt és ami csoda halála volt, hogy megmondották néki: „Ma velem leszel a Paradicsomban” «

Rákóczi fejedelem

Volt idő Debrecen Város életében, mikor a büszkeség tárgya többek között az orvostan hallgató fiatalok által alapított Color zenekar jelentette. A DOTE – és Bokor – fivérek, Lámer Emil és Pólya László már messze járnak Derecskétől és Debrecentől, de reméljük, hogy nem tudják meg, hova züllött a közgondolkodás,mely a trágárt, gonoszt és brutálist büszkeségnek nevez („tank”)
Color zenekar: Elvesz a föld. Hallgassuk meg!

A hit tárgya Jézus Krisztus székely-magyar népe számára ma is, kik egyedülálló ékes és szép renden minden esztendő Húsvét reggelén felsorakoznak településük utcáján a Templom elé, hogy a plébános lelkipásztori áldásával szentelje meg gondosan elkészített finom, ünnepi ételüket, a sonkát, bort, festett, rajzolt, írott és patkolt tojást, melyről még nem is hallott a világ.
A nyitóképen Csíkszereda főtere látható, mely áldásra vár. Angyal és Jézus hozza a mennyből ezúttal is, lelkipásztor, Város Polgármestere, Hargita Megye Tanácsának elnöke mondja lelkesen és visszavonhatatlanul a földről, mint Hajdúnánáson a Székely menekültek befogadásának évfordulóján. Dicsértessék a Jézus Krisztus.

 

A hit tárgya Jézus Krisztus Köröstárkány és Kisnyégerfalva jó magyarjai számára ma is, akik emlékeznek a MAGYAR SIRATÓFALNÁL az 1919. április 19-én Nagypéntek napján román félkatonai horda által agyonlőtt 91 és 17 MAGYAR ÁLDOZATÁRA.

Köröstárkány - 91 magyar áldozat emlékműveKöröstárkányi emlékmű

A Fekete-Körös völgye magyar vértől volt piros, hisz az bűn, ha valaki magyar, egyetlen bűnük pedig ez volt.
Hiába segítették, etették, támogatták a környék jobbágy-románságát századokon át a dolgos, tehetséges eleink. Ez volt a fizetség. De Szent Urunk áldozatára eljön a Húsvét Köröstárkányban is, mi pedig abban segítünk Jézusnak, hogy megdöntjük Trianont!!

Az volt a bűnük, hogy magyarok. - A köröstárkányi mészárlás

Az volt a bűnük, hogy magyarok - a köröstárkányi mészárlás

„Asszony, miért sírsz?” – „Ne tartóztass engem, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez”

Mohácsi László tiszteletes
Mohácsi László

Debrecen-Józsa, 2017. április 22.

A képek forrásai:
ruszinkarpatlaja.blogspot.hu
mikes-tbanya.sulinet.hu
betyarsereg.hu
ujkor.hu

„Asszony, miért sírsz?” /János evangéliuma 20:13.15./

 

Magyar Testvéreim!

Magdalai Mária már csak apadó könnyeit vitte Húsvét hajnalán Drága Mesterének áldott emlékéhez. Szent borzadály fut végig rajta, mikor látja, hogy a kripta bejárata elől el van a súlyos kő hengerítve.

A csalódás, a félelem, a hiábavalóság érzése szorítja össze jó szívét, mely mindig Jézusért dobogott, finom lelkét, mely mindig Jézusért imádkozott, tiszta gondolatát, mely mindig Jézusért aggódott.

Magdalai Mária volt az egyetlen személy, akihez egymást követő néhány percben szól előbb ISTEN SZENT ANGYALA, majd ISTEN SZENT FIA.

Ugyanazt kérdezik: „Asszony, miért sírsz?”

Ez a páratlanul finom és megrendítő drámai jelenet többet mond, mint egy könyvtári értekezés, száraz dogmatikai kiüresedés, egyházi erőlködés. Egyszerre látja színről-színre ISTEN SZENT ANGYALÁT és ISTEN SZENT FIÁT, a MEGDICSŐÜLT ISTEN FIÁT, a MEGÖLETETT BÁRÁNYT, Aki elvette a világ bűneit.

A szeretetnek, a vigasztalásnak és a megértésnek olyan özöne ömlik az Angyaltól és Jézustól a Magdalai Mária gyászára, hogy az csak leborulni tud a hódolattól. Élete értelmére és hitének tárgyára nézve örökkévaló választ kapott.

 

Mint egykoron az a vak fiatalasszony, aki titokban felkeresi a már süket és öngyilkosságra hajló zenei titánt LUDVIG von BEETHOVENT, hogy kiöntse neki lelkét. Nem tudhatta, hogy a géniusz még nagyobb mélységeket jár meg, az megkérdezte tőle: „Mit szeretnél még az életben?” „Csak egyszer látni a Holdat”, – felelte a hölgy.

Valaki azt írta, erre válaszul született meg a zene irodalom talán legfenségesebb, leírhatatlanul szép műve a Holdfény szonáta. Hallgassuk meg!

 

V I D E Ó

 

Jézus tudta és érezte, hogy Mária, a vak fiatalasszony és mások imádata e földi világ, a tapasztalati és történelmi lét számára akarja Öt visszatartani, kisajátítani, s azt a kapcsolatot úgy folytatni, ahogy és amelyet az Úr tanítványaival kereszthalála előtt élt. Ez nem lehet. A Feltámadott Úr kilépett az érzékelhetőség tapasztalati és történelmi világából és „csak” a hit tárgya lehet. De annak lennie kell!!

 

Mint jó Mikes Kelemennek Rodostóban 1735. április 8-án Nagypéntek reggel, mikor az alábbi sorokat írja áldott NAGYSÁGOS FEJEDELMÜNK hűlő teste fölött:

»Édes Néném!

Amitől tartottunk, abban már benne vagyunk. Az Isten árvaságra teve bennünket és kivéve ma közülünk a mi édes urunkat és atyánkat, három óra után reggel. Ma Nagypéntek lévén, mind a mennyei, mind a földi atyáinknak halálokot kell siratnunk. Az Isten mára halasztotta halálát urunknak azért, hogy megszentelje halálának áldozatját annak érdemével, aki ma megholt értünk. Ami csoda életet élt és ami csoda halála volt, hogy megmondották néki: „Ma velem leszel a Paradicsomban«

Volt idő Debrecen Város életében, mikor a büszkeség tárgya többek között az orvostan hallgató fiatalok által alapított Color zenekar jelentette. A DOTE – és Bokor – fivérek, Lámer Emil és Pólya László már messze járnak Derecskétől és Debrecentől, de reméljük, hogy nem tudják meg, hova züllött a közgondolkodás,mely a trágárt, gonoszt és brutálist büszkeségnek nevez („tank”)

Color zenekar: Elvesz a föld. Hallgassuk meg!

 

V I D E Ó

 

A hit tárgya Jézus Krisztus székely-magyar népe számára ma is, kik egyedülálló ékes és szép renden minden esztendő Húsvét reggelén felsorakoznak településük utcáján a Templom elé, hogy a plébános lelkipásztori áldásával szentelje meg gondosan elkészített finom, ünnepi ételüket, a sonkát, bort, festett, rajzolt, írott és patkolt tojást, melyről még nem is hallott a világ.

A nyitóképen Csíkszereda főtere látható, mely áldásra vár. Angyal és Jézus hozza a mennyből ezúttal is, lelkipásztor, Város Polgármestere, Hargita Megye Tanácsának elnöke mondja lelkesen és visszavonhatatlanul a földről, mint Hajdúnánáson a Székely menekültek befogadásának évfordulóján. Dicsértessék a Jézus Krisztus.

 

A hit tárgya Jézus Krisztus Köröstárkány és Kisnyégerfalva jó magyarjai számára ma is, akik emlékeznek a MAGYAR SIRATÓFALNÁL az 1919. április 19-én Nagypéntek napján román félkatonai horda által agyonlőtt 91 és 17 MAGYAR ÁLDOZATÁRA. A Fekete-Körös völgye magyar vértől volt piros, hisz az bűn, ha valaki magyar, egyetlen bűnük pedig ez volt.

Hiába segítették, etették, támogatták a környék jobbágy-románságát századokon át a dolgos, tehetséges eleink. Ez volt a fizetség. De Szent Urunk áldozatára eljön a Húsvét Köröstárkányban is, mi pedig abban segítünk Jézusnak, hogy megdöntjük Trianont!!

 

Asszony, miért sírsz?” – „Ne tartóztass engem, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez”

 

Mohácsi László

Debrecen-Józsa, 2017. április 22.

„Én vagyok a feltámadás és az élet” /János evangéliuma 11:25/

0

Rubens: Jézus halála

(A nyitókép Rubens: Jézus halála)

Magyar Testvéreim!
Virágvasárnap történelmes üzenete a mi magyar sorsunkban is folyamatosan fellelhető. Hányszor köszöntötték virágesővel nagyjainkat, hogy mire a kakas hármat kukorékolt, már el is árulták, meg is tagadták, hagyták vesztőhelyre menni őket. S ha nem tud nemzetté felnőni, már sírni sem tud vesztesége és a maga bűnei fölött.
Látjuk Nagycsütörtök este Szent Urunk kezében a megtört kenyeret és a kitöltött bort az Utolsó Vacsorán.
Halljuk az Úrvacsora szereztetési igéit: „Ez az én testem, amely tiérettetek adatik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: „E pohár az ÚJ SZÖVETSÉG az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki a bűnök bocsánatára. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt,az Úrnak halálát hirdessétek,míg eljövend".
Látjuk Nagycsütörtök este a tanítványai lábát mosó Úr Jézus Krisztust, mely alantasnak tartott cselekedetet még egy rabszolgának sem volt kötelessége megtenni. Ő megtette, példát adva az isteni szeretet mélységéről.
Halljuk Péter apostol szavát, aki tiltakozik mindez ellen. „Ezt ne tedd velem Uram.”
Látjuk az apostolok ünnepélyes arcát, kik még nem tudhatták ekkor,hogy Megváltónk kijelentése hitünk szent titka és a lelkipásztori szolgálatra szóló elhívás és meghívás.
Halljuk Jézus főpapi imáját, melyben summázza az Atyához való titokzatos viszonyát, elhívását, küldetését.
Egy nagy lelkipásztor azt mondta róla, ez Jézus Krisztus Miatyánkja. Nagyszerűsége csak a Prológushoz és a Hegyi Beszédhez mérhető.

Ebbe a páratlan történelmi és üdvtörténeti, mennyet és földet átfogó szeretetözönbe csendül bele a Nagypéntek titkának régi latin himnusza:

„Jézus világ Megváltója,
Üdvösségem megadója,
Megfeszített Isten Fia,
Bűnömnek fán függő díja:
Jézus engedd hozzád térnem,
Veled halnom, veled élnem.”
(342. Dicséret 1. v.)

Versben elmondta nekünk Wass Albert írófejedelem, halgassuk el! Nagypénteki sirató.

A szenvedés gondolata az Ószövetségben Jób könyvében áll előttünk de a maga teljességében az Újszövetségben bontakozik ki Megváltónk életében. Ézsaiás próféta tanítása szerint Fájdalmak Férfia, ki testében-lelkében hordozza a szenvedést. A Máté és János Passió a zenetörténet egyik leghatalmasabb alkotása J. S. Bach zseniális hitvallásában. A szólisták, a kórus és a zenekar beszéli a beszélhetetlent: Isten szenvedését és Isten halálát.
Poncius Pilátus, Kajafás, Heródes, a zsidók és a rómaiak gyűlölete így jelenik meg Áprily Lajos egy versében:

„Sebet hordott a testén, sok sebet,
félig-hegedtek voltak és sötétek.
Ti azt mondtátok róla: rejteget,
mert nem mutatta, emberek, felétek.”

Aludt a város, aludtak a tanítványok, csak a lelkiismeret és néhány asszony volt ébren, hogy végtisztességet tegyenek Arimátriai József, Nikodémus és Lázár egykori barátjának sírjánál, hova csak Szent János apostol és a szenvedő Szűz Anya kísérte ki a Szentet, áldott méhének gyümölcsét, végső erejét összeszedve. Michelangelo Pietája lobog előttünk, mikor a halott Fiú elomló testét tartja a Szűzanya és érzi beteljesedni Simeon próféciáját. Tőr járja át.
Az emberi történelem legszomorúbb helye a temető, hol minden reményünk és esélyünk porba omlik, mert bűneink miatt porrá kell lennünk és ráadásul meg kell fizetni a zsoldot is.
Ebbe a halálkultuszba dalol be az életszentség, a győzelem, a diadal. Az utolsó szó jogán.
Húsvét ünnepe – Happy laster (Jézus feltámadása) Hallgassuk meg!

Jézus Krisztus feltámadása minden történetnek, az egész emberi történelemnek végső és igaz célja, Krisztus győzelme maga az éltető forrás. Krisztus Urunk szenvedését, halálát, feltámadását hirdetni kell az egyháznak a világ felé. Korunkban legszükségesebb, leghatásosabb, legértelmesebb missziói feladatnak kell tekinteni.

Húsvét ünnepe – Jézus feltámadt Hallgassuk meg!

Az emberi történelem legnagyobb kinyilatkoztatása egy temetőben hangzik el, túlhaladva minden emberi gondolatot és lehetőséget.
„Én vagyok a Feltámadás és az Élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él és mindenki, aki él és hisz én bennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?”
Sok száz koporsó mellett megállva mindig láttam egy különös fényt, nyugalmat és derűt az elköltözött arcán, mely már a menny titkát és békéjét hordozta.

Az Élet költője, a vátesz-Ady, Érmindszent Templomát és Temetőjét napfényben és holdfényben könnyező prófétája húsvéti bizonyságtételét így tanítja számunkra Ft. Hegedüs Lóránt Püspök Úr:

Ft. Hegedűs Lóránt„Halálos háborúban feltámadásos Krisztus-költemény ez. Végleg elbukó időben diadalmasan hajnalló örökkévalóság. Ez pedig a teljes kilátástalanságban is újrakezdés kegyelmi lehetőségét jelenti.
Bús árkokig leér szava: a sírok mélyéig hatol a halálból feltámasztó húsvéti Ige és szózat.
A Húsvét igazsága abban áll, hogy csak neki van joga.
A Húsvét jósága abban áll, hogy biztat.
Hány téli halálból lett új tavasz eddig is.
EGY SZEMÉLY a HÚSVÉT MAGA, EGYETLEN ISTENEMBER, HALÁLOS SZERELMŰ, és HALÁLBÓL MEGVÁLTÓ HATALMAS ÚR, ISTEN MESSIÁS-FELKENTJE Ő.
Van-e gyönyörűbb ennél?
HISZEN LEGGYÖNYÖRŰBB SZÉPSÉG a FELTÁMADT ÉLET isteni GLÓRIÁJA”

Ady Endre: A szép Húsvét Olvassuk el

Ady EndreOdukat és kriptákat pattant
S bús árkokig leér a szava:
Ilyen a Husvét szent tavasza
S ilyen marad.

Miért tudjon Ő az embervérről,
Mikor künn, a Tavaszban
Minden csoda csodát csinál
S minden drága fizetség megtérül?

Óh, Tavasz, óh, Húsvét,
Emberek ősi biztatója,
Csak azt szórd szét köztünk:
Állandó a tavaszi óra
S ilyen marad.

Krisztus támad és eszmél,
Odukat és kriptákat pattant.
Van-e gyönyörűbb ennél?

Áldott húsvéti ünnepet kívánok Testvéreimnek!

Mohácsi László tiszteletes
Mohácsi László
Debrecen-Józsa, 2017. április 15.

A képek forrása:
artbible.org
origo.hu
ekor-lap.hu

„Ki ez?” /Máté evangéliuma 21:10/

0

Pannonhalma - Virágvasárnapi telihold(A nyitókép Pannonhalma)

Magyar Testvéreim!
Valaki egyszer azt mondta: fiatal koromban áldást, erőt és távlatokat kaptam, holott én csak sikert, pénzt és a ma örömét kerestem. Majd évtizedekkel később, mikor „megtagadva, örök Sionát messze hagyva” (Ady) megállt mellettem valaki és azt mondta, hogy nincs oly erő, mely útjába állhatna Jézus Krisztus hó tiszta szavainak, az evangélium erejének és igazságának. „Ki ez?” – kérdeztem mint a régi virágvasárnap Hozsánnázó tömege.
Mellettem harsogott a világ, de tisztán hallottam a sokaság hitvallását: „EZ JÉZUS, a galileai NÁZÁRETBŐL VALÓ PRÓFÉTA”
Bács Ferenc színművész bizonyságtételében hallgassuk meg!

Jézus Krisztus földi élete során a tanítványokkal járván volt amikor előreküldte őket és Ő utánuk ment, volt, amikor Ő ment elől és a tanítványok követték Őt. A virágvasárnapi történetben mindkét példa jelen van.
Éppen tódul mindenfelől a nép Jeruzsálembe a páska ünnepére. A szegénység ismerte Jézust, nem felejtette tanításait és csodáit, ezrek megvendégelését és személyes gyógyulásait, igazság melletti kiállásait és örök nyomot égető karizmáját. Hű népe beállt az ünneplő menetbe, hogy virággal, pálmaággal, felsőruhával kifejezze még egyszer köszönetét és hódolatát a MESSIÁS KIRÁLY előtt. Hirtelen úgy érezte mindenki, hogy adósa és szeretné keblére ölelni. A zsidó Főtanács vak gyűlölettel csapott le minden ilyen kezdeményezésre, Róma pedig szimpla lázadókat vélt látni. Neki a birodalom stabilitása volt az elsődleges, Poncius Pilátus helytartó nem foglalkozott vallási kérdésekkel, a császár barátjaként más céljai voltak.
A virágvasárnapról készült video szépen adja vissza virágvasárnap lelkiségét. Hallgassuk meg!

Akkor is és ma is a hit szemével látja meg az ember a szolgai formában bevonuló ÚR JÉZUS KRISZTUST. Nem pompával, nem dicsőséggel, nem hivalkodva, hanem szamár hátán egyszerűen és csendesen, hogy beteljék rajta Zakariás próféta jövendölése.
Külsőleg ez a bevonulás majdnem karikatúrája az akkor ismert világ hadvezéreinek és uralkodóinak ismert diadalkapuit és roppant fegyveres erőit látva. Belsőleg azonban minden diadalmenetnél felségesebb, amit a történelem ismer, mert a szamárháton ülő fiatal mester KIRÁLYOK KIRÁLYA, URAKNAK URA, a körülötte lévő lelkes közösség pedig az Ő EGYHÁZA.
Pálóczi Horváth Ádám biblikus hitvallása virágvasárnapi énekünkben írja le a hit titkát:
„Ó, szentegyház, hívek boldog országa! Mily édes ez a Jézus királysága! Szelíd, szegény ez és alázatos, De nagy hatalmú és csodálatos” /331.Dicséret 2.v./
„Ki ez?” – aki látva a fényben tündöklő várost, nem a békesség és öröm tölti el, – de Jeruzsálem csak nevében békesség városa, tartalmában az örök harc tragikus városa, – hanem sírva fakad.
Nem önmagát, hanem a hitetlenséget, a lelketlenséget, az engedetlenséget, a meg nem térést, a kárhozatot zokogja.
Tudja és látja, hogy ebbe fog belepusztulni és szétszóródni. Ma is. Hit és áldozat nélkül puszta erőlködés, attrakció és díszlet, amit egy-egy korszak egyháza próbál magából kisajtolni. Az emberek menekülnek a templom és a legnagyobb keresztyén ünnepkör elől plázákba, hegyekbe és vizekbe, csak közösséget ne lásson.
Pedig virágvasárnap üzenete soha nem volt olyan aktuális, mint éppen ma, a hitetlenségébe fúló Európa alkonyán.
Hallgassuk meg!

Boldog az a közösség, aki felismeri meglátogatásának idejét. Így van reménye a megmaradásra. Jézus sírva mondja: „hányszor akartalak szárnyaim alá gyűjteni titeket, mint kotlós a kiscsibéit, de TI NEM AKARTÁTOK!” Az egyetlen, az utolsó a kivételezett alkalmat is elmulasztottátok.
A hit az ember belső szobája, a lélek felelete Isten megszólító szavára.
Amikor Európa és hazánk egére sötét felleget borított az emberi irigység és gyűlölet nagy háborúk és Trianon átkában, földi állomásokra mennyei fénysugár érkezik, mert tudták, hogy a jóság akkor is megmarad, ha az élet elvész.
„Az élet pedig élt és élni akart” (Ady), nem pusztulva és szétszóródva, hanem újra egy hazában egyesülve.
A történelem is produkál sorsunkban kis virágvasárnapokat, mikor kegyelettel emlékezünk a II. Bécsi döntés határozata után az 1940. szeptember 6-án Nagyváradra bevonuló dicsőséges Magyar Királyi honvédsereg bevonulására. Mert amit Isten egybeszerkesztett, azt ember el ne válassza. Jó látni az öröm könnyeit is a találkozás fölött. Felismertük meglátogatásunk idejét, ez lehet reményünk a megmaradásra.
Hallgassuk meg!

Áldott nagyhetet kívánok !

Mohácsi László tiszteletes
Mohácsi László
Debrecen-Józsa, 2017. április 8.

A képek forrásai:
pctrs.network.hu

„Mindenekelőtt szeressétek egymást hűségesen” / I. Péter lev.4:8/

0

Válaszúti Kallós Zoltán múzeum

Magyar Testvéreim!

(A nyitóképen a válaszúti Kallós Zoltán múzeum látható)

Dermesztő volt az a délután Kodály Zoltán világhírű magyar zeneszerző számára, mikor 1951-ben magához hívatta a földi mindenható, hogy írjon egy másik Himnuszt, mert a jelenlegi méltatlan a kommunizmus építéséhez és az új kommunista embertípushoz.
Némán és megvetéssel nézett erre a lelki-szellemi törpére mielőtt megszólalt. Emlékének gazdag tárházában ott lebegett LISZT FERENC, hűséges munkatársa BARTÓK BÉLA, irodalmunk szent poétái, áldott klasszikusai: ADY ENDRE, ARANY JÁNOS, BALASSI BÁLINT, BERZSENYI DÁNIEL, CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY, KÖLCSEY FERENC, MÓRICZ ZSIGMOND életműve, melyekhez zenét komponált hegedűre, gordonkára.
Olthatatlan szeretettel szerette a galántaiakat, a székelyeket, a katolikusokat, a reformátusokat.
Istenem, ettől a jogfosztott, kisemmizett, megalázott néptől még a nemzeti imáját, az utolsó menedékét, végső reményét a világ legszebb Himnuszát is vegyük el? Semmije ne maradjon ami életben tartja? Hiába sportolóink csodás, világraszóló győzelme? Az aranycsapat diadala? Helsinki eljövendő káprázata a 16 arany?
Kodály ZoltánEkkor szólalt meg KODÁLY: „AHHOZ SEM HOZZÁTENNI, SEM ABBÓL ELVENNI NEM LEHET, JÓ A RÉGI” – majd kilépett a szobából köszönés nélkül. Az AVH pribékjei némán és tanácstalanul néztek utána.
Hazaérve leborult és egy imában köszönte meg Istennek, hogy verés és börtön nélkül megúszta a látogatást a diktátornál.
Felnyitotta Bibliáját és Péter apostol első levele mintha éppen hozzá és róla szólna, a mennyei üzenet átölelte és melegítette szívét az ötvenes évek dermesztő világában. Üldözik Kis-Ázsia keresztyéneit, egyre hatalmasabb félelem lesz úrrá a Krisztus-hívőkön, a császár gonosztevőknek tartja őket és rövidesen megkezdődnek a kivégzések. Az ördögi elnyomásból az angyali fénybe kell emelni keresztyén magyarjaimat, ezt pedig csak a hűséges szeretet erejével lehet megtenni. Érezte a zenetudós, hogy az ő eszköze a hangszer, a dal, az imádság, a hit, a néplélek ereje.
Esti dal. Hallgassuk meg!

Isten kegyelméből 125 esztendővel ezelőtt született a lánglelkű zeneszerző, pedagógus, gyűjtő Kodály Zoltán.
A Psalmus Hungaricus, Háry János, Marosszéki táncok, Galántai táncok, Genfi zsoltárok, Székelyfonó, Népzene sorozata tette világhírűvé és halhatatlan nagysággá nevét a magyar kultúra pantheonjában. Életét tudatosan vállalt misszió jellemezte, amelynek lényegét „A zene mindenkié” általa meghirdetett jelmondat foglalja össze.
A Kodály-módszert már szerte a világon alkalmazták, mikor egy születésnapi ünnepségen a jó barát TAMÁSI ÁRON így köszöntötte székely góbéssággal a világhírű zenetudóst:
„A madárnak és a melegnek szárnya van és szabadsága, az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége. Van közöttünk 15 év és egy Trianon”

Kallós Zoltán1962-ben a Turul-madárnak szárnya lehetett, mely Válaszútra röpített Kodály Zoltántól Kallós Zoltánnak egy hordozható magnetofont, hogy Kalotaszegen, a Mezőségen, a Gyimesekben és Moldvában járó nagy gyűjtőnek segítse és könnyítse munkáját.
Mikor leszállt a buszról Bákóban és a román szekus megtaposta a Kodály magnót, majd Kallós Zoltánt, annyit felelt neki a sárból felnézve: „Korunk legendája Bartók és Kodály. Én lélekmentő vagyok csupán. Népem 15000 dalát gyűjtöttem eddig össze, de még legalább ennyi vár reám, egyébként már más szalagokon jó helyre menekítettem”
Szerény volt Kallós Zoli bácsi, de hát Válaszút egy Wass Albertet is adott az egyetemes magyarságnak.
Tamás Gábor énekes szép dalát hallgatva megértünk valamit e beszélhetetlen isteni titokból és gondviselő kegyelemből.
Ó, Erdély szép hazám. Hallgassuk meg!

A néprajzkutató, népzenegyűjtő ikon 1926-ban született a Kolozsvárhoz közeli Válaszúton, de már a Mezőség küszködő szórványvilágában. Mikor vittem a könyv szállítmányt a Görgényi Egyházmegyébe, azon a vidéken mentem keresztül. Közel Sütő András faluja is, hiszen Pusztakamarás tornya hívóan int a román tengerben magyar szót keresve.
Egy 91 éves magyar, tudós professzor itt él és dolgozik az egykori Tündérkertben. Mércét és példát ad elénk. Rója az utakat egy magnóval, lélektől lélekig,hogy gyűjtse, mentse, őrizze a magyar kultúra kincseit. Tisztelet, főhajtás, köszönet illesse a nagy küldetés szolgálatában élő és égő szent öreget.
A Kallós Alapítvány és Kollégium életre hívatott egy sokak által halálra szánt nemzetet és ügyet. A feledés és gyűlölet özönvize nem tudta elmosni dicső múltunkat, melyet Attila hun fejedelem szíve, Árpád fejedelem vezérlő bölcsessége, Szent László király szabolcsi zsinata imádkozta fel a menny Urához.
A zászlóba kapaszkodva és soha meg nem futamodva hallgassuk meg a Kárpátia zenekar spirituális dalát:
Néma keresztek

Mohácsi László tiszteletes
Mohácsi László
Debrecen-Józsa, 2017. április 1

A képek forrásai:
itthon.transindex.ro
hu.wikipedia.org
kodaly.hu

„Mert most tükör által homályosan látunk” /I. Korintusi levél 13:12/

0

Szentpétervár a Néva folyórólMagyar Testvéreim!

A Néva behavazott jégtükrén aranyporrá verődött szét a téli nap búcsúzó fénye.1906. február havának 28. napját mutatta a naptár, mikor Obolenszkij herceg jelentette a cárnak, hogy barátja, udvari festője, az Orosz Művészeti Akadémia tagja, a francia Becsületrend tisztje, a Grúz nép legendás büszkesége utolsó óráit éli.
Mély megrendüléssel adott utasítást a cár, hogy ha Istenhez emelkedik a dicső magyar nemes lelke, szólaljanak meg a Péter templom, a Kazányi székesegyház és a Szent Izsák katedrális összes harangjai.

 

Zichy MihályZichy Mihály

Zichy Mihály mélyet sóhajtott és még így közel a nyolcvanhoz is őrizte szoborszépségű vonásait. Szelíd derű áradt szét lelkében mikor arra gondolt, hogy a Monarchia berkeiben gróf Andrássy Gyula, Jókai Mór és Munkácsy Mihály mellett őt tartották Európa vezető szalonjainak hölgyei szívük álmának.
A szelíd zalai dombok emléke jelent meg előtte, kedves tornyú kis faluk, útszéli keresztek hervadó virággal, jóságos ősei kik ügyvédnek szánták, de valami kifürkészhetetlen titok által briliáns rajztehetsége fiatal éveiben Bécsbe és Itáliába röpítette festészetet tanulni. Miért kellett neki Katalin orosz nagyhercegnővel találkoznia? Miért mondták neki,hogy páratlan géniusza Munkácsynál is nagyobb és a cár udvarában fog kiteljesedni 50 éven keresztül?

Zichy Mihály rajza

Miért hajtott a Sors szele Szentpétervárról Tbiliszibe, majd Párizsba? Miért hagyott el Alexandra feleségem magával víve három leányom és egy fiam? Miért gondolták a szépséges orosz hercegnők, hogy zseniális rajzaim csak róluk szóljon?
Tartotta lelkében a képzeletbeli mérleget és a serpenyő egyik tányérja egyre nehezedett.
A múlt emléke lebegett és úszott a jelenbe a lét és nem lét határán, az álom és valóság mezsgyéjén, ég és föld között.

Zichy Mihály emlékműve

Az Omega együttes egy dala ezt így írja le nekünk: Szvit. Hallgassuk meg!

Renegát vagyok, vagy hazafi? Égek a bánatban és merülök az emlékekben életem utolsó óráiban az Úrhoz készülve, hogy Széchenyi halott, Kossuth bolyong a világban segítőket keresve, gróf. Battyány miniszterelnök és az aradi mártírok halottak, Petőfi halott, Vörösmarty halott, Madách bujdosott a császáriak elől miközben Jókait is rejtegette, Arany bánatba halta életét, Munkácsy a századfordulón elborult elmével ment a sírba. A dicső forradalom és szent szabadságharc megannyi névtelen ezreinek fő és jószág vesztése a drága távoli magyar hazának egyetemes vesztesége, melyet Ferenc József osztrák császár és II. Miklós orosz cár zúdított reája.
Vagy ma 28-án, vagy holnap március 1-én számot kell adnom az Úr Jézus előtt, hogy miközben hazám legjobbjai, népem fiai küzdöttek, éltek és haltak én négy cár udvari festője voltam. Velük éltem, asztalaiknál étkeztem, útjaikra elkísértem, életüket rajzoltam és festettem, hercegnőiket szerettem.
Tudom Uram, hogy ma még tükör által homályosan látok, de rövidesen színről színre foglak. Azt is tudom, hogy nincs érdemszerző jó cselekedet, de elmondom majd Neked trónusodnál állva, hogy szívem egész szeretetével szerettem
Lermontovot, Puskint, Gogolt az orosz néplélek legjobbjait. Illusztráltam műveiket és szinte orosszá váltam, míg ők magyarrá nemesültek. Ez történt Grúziában is, mikor Rusztaveli legendás művének a Tigrisbőrös lovagnak illusztrációját elkészítettem és nemzeti hős lettem.
Emlékoszlop hirdeti az egyetemes kultúra és szeretet nagyszerű magyarjának gigászi tehetségét. Nézzük meg!

Sokkal tartozom, hogy a mérleg két serpenyője egyensúlyba kerüljön, ezért mindent megtettem, varázsoltam, újra teremtettem, hogy Petőfi, Arany és Madách művei még áldottabban hirdessék a világnak, hogy egy kivételes tehetségű nép páratlan gazdagságú nyelvével hogyan sáfárkodik?
A magány és a távollét fájó keserűsége égetett és mart belém, melyről nem tudott semmit a fényűző udvar. Európa festőkirálya voltam, mindent elértem és mindent megkaptam. De látom most, hogy Szentpétervár katedrálisai mögött lemegy a nap és az Ermitázs kincsei mennyei erőket sugároznak felém, de semmit nem szeretnék úgy, mint még egyszer a holnapot látni, hogy beköszön a március reggele a Néva fölött, hirdetve az élet győzelmét.

Hamvas Béla varázslatos szép verse ezt a csodát írja le nekünk. Isten tenyerén ébredtem. Hallgassuk meg!

Zichy Mihály álombúcsúja bejárta még egyszer a nagy holland, olasz, francia, spanyol mesterek világát. Ők nemzeti művészetük hősei lettek.
Alkottam e olyant Petőfi lírájával, Madách drámájával, Arany balladáival, jókai romantikus regényeivel, hogy örök gyökeret ereszt a magyar szellemi tudatban?
Ötven évet távol éltem lángoktól ölelt kis hazámtól, mégis mindig zalai maradtam. Szívem, lelkem, tehetségem Istennek és népemnek ajánlottam fel és ebbe belefért az orosz és a grúz nép is. A szeretet Isten lényével való közösségünk. Ezért a szeretet örökkévaló.
Ebben a pillanatban megkondult Szentpétervár valamennyi harangja, hirdetve az élőknek, hogy egy páratlan tehetségű magyar festő művei ettől kezdve a világhírű Ermitázs gyűjteményének fényét emeli az örökkévalóságban, mialatt az űrben az angyali seregek sokasága imádsággal kísérte az Úr Jézus Krisztus trónusához e nemes lelket, hogy színről színre lássa, Akinek teremtett szép világához annyi gyönyörű kincset halmozott még mellé művészete által.

Demjén Ferenc – Sztankay István: A gömb. Hallgassuk meg!

Mohácsi László tiszteletes
Mohácsi László
Debrecen-Józsa, 2017. március 25.

A képek forrásai:

„Krisztus lakjék szívetekben hit által” /Pál apostol levele Efézusba 3:17/

0

KoltóMagyar Testvéreim!

Mikor az ember búcsút int fáradt szeme pillantásával az életnek és barázdált homloka mögött utolsót lobban a teremtő gondolat, hűlő szíve halkuló dobbanása néz utána az Istenhez távozó léleknek.
Gondol e arra, hogy már a Vatikán egyik bíborosa tudott érkezéséről? – tudja e, hogy Erdőd várának Turul-madara ledöntött szobra fölött néz a végtelenbe?, – reméli e, hogy Koltón még éneklik az asszonyok tangó harmonika kíséretével „Befordultam a konyhára”?
1991 november havában már omlott a köd Máramaros bércei között, mikor ezt mondta nekem Koltón a Református Egyház gondnoka, SEBŐK MIHÁLY bácsi: „Tetszik tudni, Petőfi Sándor a világirodalom legnagyobb költője. A világirodalom legszebb versét Koltón írta meg, itt a kőasztalnál, a Somfa alatt, amit RÁKÓCZI FEJEDELEM birtokáról hozott ide Jókai Mór. Petőfi él, halhatatlan, örökkévaló. Itt áll a Teleki kastély, az emeleten a múzeum, földszinten az iskola, mert Koltó szín magyar. A múzeumért megvertek a Securitatén Nagybányán, de tetszik tudni: Petőfi él!”

Hallgassuk meg a Kormorán zenekar előadásában: A költő visszatér című dalt!

„Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön”, vallja Szent Pál apostol tanításában, mely egyszerre imádság és hálaadás.
Kéri tovább az apostol, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az Ő Lelke által.
Az Ige a megértés kulcsa az egész forradalom és szabadságharc eseményeit és álmodóinak életét látva.
A belső ember a lélek és a hit embere. Petőfiről megjövendölte a bíboros, hogy Európa egén feltündöklő lángész fogja meghatározni az egész századot. Sorai világokat fognak megrengetni, seregek fognak meghátrálni, távoli népek fognak példájából erőt meríteni szabadságharcos küzdelmeikhez.
Ezt a titokrendszert görög gondolattal topos noétosznak nevezik, Szent Pál apostol Krisztusnak nevez, mélységben, magasságban, szélességben, hosszúságban járja be a lélek a mindenséget. Elmondható a korszak valamennyi politikusáról, ha megnézzük az első felelős magyar kormány minisztereinek tablóját, elmondható az arisztokrácia családjairól, és végül kijelenthető a korszak nagy íróiról és költőiről.
Egyben közös volt a XIX. század magyar világának hitvallása, mely szerint a szeretet belső forradalma vezérelte őket, hiszen alkotmány és honvédelemről égett lelke a függetlenség jegyében.

A haza minden előtt. E szent cél lebegett drága eleink szeme előtt. Hallgassuk meg a Kárpátia zenekar dalát!

A Somfa kicsi ágát kedves ereklyeként őrzöm,mert elmondta SEBŐK MIHÁLY bácsi, hogy Petőfi visszatért a síri világból mint Krisztus Urunk és az ő szelleme ma is összegyűjti a szabadságban, testvériségben, függetlenségben hívő magyarokat széles e világon, leginkább március 15-én, aztán Csíksomlyón.
Térbeli végtelenség, időbeli örökkévalóság, értékbeli abszolútság, kozmikus egybetartozás és összefüggés, mindez a titoknak új meg új megnyilatkozása.
Krisztus Urunk szeretete lakik szívünkben és ezt sugározzuk ki a világra, mely világ ezt nem érti, hiszen maga alá temette a Mammon, melytől pedig boldogságot és szabadságot remélt.
Számunkra kijelölte a Szentháromság Isten a jövendő útját, legyen erőnk követni a szép példát.

Petőfi Sándor. A szabadsághoz. Hallgassuk meg Bács Ferenc színművész szavalatáva!

Mohácsi László tiszteletes
Mohácsi László
Debrecen-Józsa, 2017. március 18.

A képek forrásai:
mozgasvilag.hu

„Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság” / II. Korinthusi lev. 3:17 /

0

1848. március 15.Magyar Testvéreim!

Ferencz József Habsburg császár az örök Káin gyűlöletét fogalmazta meg az ártatlan Ábel kiontott vére fölött 1867-ben, mikor megkérdezték tőle: „Felség, miért egyezett ki az örök rebellis kuruc magyarral, hiszen 1849 nyarától az orosz cár segítségével vérbe fojtotta és a földbe gázolta a tiszta magyar szabadságeszményt és függetlenségi vágyat? Haynauval száz évre kívánta elvenni kedvüket a lázadástól!”

Válasz: „Magyarországot gyűlölöm és gyarmatként bánok vele, de megváltozott a geopolitikai helyzet. Mára elvesztettük a cár barátságát, vereséget szenvedtünk az olasz-francia-porosz haderőtől. elszigetelődtünk.”
A Mammon-imádó Habsburg nem látta át, hogy ő a sokadik a sorban aki felszámolásunkra tör, azt pedig még kevésbé, hogy Attila hun fejedelem unokáival került szembe, kikben a szabadság vágya örök és véghetetlen.
Szépen fogalmazta meg versében Grandpierre Attila költő-zeneszerző az örök zsarnoknak, hogy kik is vagyunk:

"Jártál csatában,
Örök hős csatában.
Pici kék ruhában,
Szemek zászlajában,
Hunok táborában,
Attila városában.
Világ ellenében,
Isten gyötrelmében,
Élet szerelmében,
Diadal jegyében."

Vágtázó Csodaszarvas: Hunok csatája. Hallgassuk meg!

Viselkedésünk pontos képet ad szívünk állapotáról. Ha befogadjuk az Úr Lelkét, akkor a szabadság lelkülete vesz körül bennünket. Ha igazán részesedünk az Ő Lelkéből, szabadságunk és mozgásterünk lesz. Isten szabadsága megengedi, hogy gondolatokat formáljunk, azonban nem emberi és polgári szabadságjogokról beszél az Ige. Csak az igazság tesz szabaddá, aki Istent hordozza belsejében a benne lakozó Szentlélek által, az szabad igazán.
A bűn szolgája gyáva rab, de Krisztusé szabad, mondja egy énekünk.
Soha nem értette meg az örök zsarnok, hogy e népet fegyverrel nem tudja megtörni. Árpád fejedelem példája ott ragyogott Dzsingisz kán, Szulejmán, Habsburg, orosz-szovjet elleni küzdelmeinkben.
Arany János koszorús költőnk Szondyval mondatja ki véleményét nemzetünk történelmének honvédő harcairól:

„Mondjad neki Márton, ím ezt felelem:
Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondy.
Jézus kezében kész a kegyelem.
Egyenest oda fog folyamodni”

(Szondy két apródja , részlet)

1848. március 15-én az Úrnak Lelke áradt a maga teljességében a forradalom lánglelkű hőseiben. „Mert az maga a tűz, úgy vigyázzatok, ismét pusztíthat e láng rajtatok", – látomása jajdult fel a jövendő horizontjára.
A reformkor nyelvújítási küzdelmei, a Szentszövetség hármas fenyegetése, Széchenyi – Kossuth – Wesselényi – Görgey gyötrelme álmodta a jövőt Petőfi Sándor jelent égető honszeretete mögött.
A forradalom győzelme a hitről szólt. A magyar költészet géniuszai hegyeket emeltek a semmiből és mindenki ebből a forrásból merített. A Lélek titka és csodája volt, hogy összeért Csokonai büszkesége, Kazinczy tiszta nyelve, Kölcsey Himnusza, Vörösmarty Szózata, Írinyi hite, Vasvári bátorsága, Jókai népe, Madách tökéletessége, Tompa lelkipásztorsága, Arany áldott zsenije, Petőfi fékezhetetlen lobogása.
Megszületett a Talpra magyar. Hallgassuk meg!

A 12 pontban foglaltak kérése máig érvényesek, sajnos több még nem is teljesült, pl. Unió Erdéllyel. De eljön ez is!
A dicsőséges forradalom békés és sikeres volt, majd honvédő szabadságharcba csapott át. Abban egységes volt a nemzet, hogy el kell szakadni a Habsburg-háztól. 1849. április 14-én a debreceni Református Nagytemplomban mondta ki Kossuth Lajos Kormányzó a Habsburg-ház trónfosztását a Függetlenségi Nyilatkozatban. Ekkor beteljesedni látszott Bocskai István és Rákóczi Ferenc álma és küzdelmeiknek értelme.
A császár ezután segítséget kért az orosz cártól és II. Miklós Paszkievics herceggel 200000 katonát vezényelt szabadságunk és függetlenségünk eltiprására. Illyés Gyula Fáklyaláng című drámája abban őrlődik, hogy mit tegyünk, hogyan tovább, kinek van igaza? Segesvár, Világos, Arad a Sátán diadala. A gonosz győzelme azonban nem végleges. A Nagypéntekre következik a Húsvét. 48-49 hősiessége, áldozata, dicsősége révén nem lett volna Kiegyezés, Trianon után megmaradás, 56. Máig ebből élünk.
Imádkoznunk kell, hogy az Úr Lelke áradjon szabadon bennünk, hiszen a Szentlélek temploma vagyunk.
Ha hozzá kötjük életünket akkor leszünk igazán szabadok és boldogok. Segítségével le tudjuk győzni a mindeneket megkötöző sötét hatalmakat.
Nagy és örök lecke, hogy egyedül vagyunk és csak magunkra számíthatunk. Nincsenek barátságok, csak érdekek. Rákóczi és Széchenyi leírta műveiben az utókor számára.
A Kormorán zenekar dalban mondja el. Hallgassuk meg!

Boldog és büszke lehet az a nemzet, akinek ilyen formátumú hősei és ősei vannak. Olyan gazdag a nyelve és irodalma, hogy az századok után is ég és perzsel, tüzel és lángol, hevít és világít. Ettől félnek elnyomóink.
Mintegy összefoglalva, Arany János szép versével áldassék dicső eleink példás honszeretete, áldozata, hűsége. Az örökség. Olvassuk el!

Arany JánosAzok a magyarok, kik e hazát
Véren vették, vérrel ótalmazák,
Azok a magyarok, ha riadót fúttak,
A halál képétől nem messzire búttak.

Lakásuk volt paripájok háta,
Vetett ágyok kemény nyeregkápa:
Ettek és aludtak vérmocskolta nyergen,
Jártak éjjel-nappal sok nehéz fegyverben.

Nem kérdezték: sok-e az ellenség?
Olvasatlan próbáltak szerencsét;
Tudták, a szerencse mindig ahhoz pártol,
Kinek szive még a halálban is bátor.

Elfogytak, elzülltek ottan-ottan,
Szép országok hevert elhagyottan,
Fölveré az isten mindenféle gyoma,
Éktelenné tette török, tatár nyoma.

Rongált zászló lőn az ő formája,
Nem volt annak színe, sem fonákja,
Itt-amott sötétlett rajta egy-egy vérfolt:
Szép zászlónk, az ország, váznál nem egyéb volt.

E becses zászlónak, a hazának,
Védelmében hányan elhullának!
Vérökben a rúdját hányszor megfereszték
Régi ősapáink! de el nem ereszték.

Igy a zászló, ránk örökbe maradt,
Ránk hagyák azt erős átok alatt:
Átok alatt, hogy, ha elpártolunk attul,
Ne legyen az isten istenünk azontul.

Most telik be, vagy soha, ez átok.
A zászlót, a zászlót ne hagyjátok!
Ha minket elfú az idők zivatarja:
Nem lesz az istennek soha több magyarja.

(1848)

Mohácsi László
Mohácsi László

Debrecen-Józsa, 2017. március 11.

A képek forrásai:
szozat.org
hatarok-nelkul.com

„Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent” /Máté ev. 5:8/

0

Arany János szülői házaMagyar Testvéreim!

(A nyitó képen Arany János szülőháza Nagyszalontán)

Opálos fényben tündökölt a menny 1817. március 2-án Nagyszalonta fölött. Olyan volt messziről nézve, mintha egy Mednyánszky képet néznénk. Kéklő pára, havas magasságok, sejtelmes sugárzások hullámoztak a térben.
Feltűnt az angyaloknak is, hogy Megváltó Krisztusunk hosszabb időt tölt apostolaival. Azok elmélyülve hallgatták és boldogok voltak, hogy tova lent valahol egy Szent János apostolhoz mérhető gyermek született egy különös nép között.
Bocskai István Erdély Fejedelme 300 dicső vitézét telepítette a Hajdúk ősi fészkébe Szalontára 1606-ban, hogy őrizzék Ilosvai Selymes Péter jó TOLDIJÁNAK vitézi dolgait, emeljék az ország egyik legnagyobb református templomát, neveljék Európa legszebb háziállatait az áldott humuszon.
Arany György uram hallgatagon tett-vett kis portáján, csendben imádkozta Megyeri Sára halk zsoltárait. Zengtek az ősi zsoltárok minden vasárnap a hatalmas templomban, ahová már hetes korában készültek vinni a kisfiút megkeresztelni.

Nagyszalonta - Csonka Torony, Arany János emlékmúzeum(A képen látható a nagyszalontai Csonka torony, Arany emlékmúzem)

Elszorult szívvel nézte udvarát, hol már tíz alkalommal volt tíz kis koporsó felravatalozva. Sárga homokkal felszórták, énekeltek, imádkoztak, majd elindultak a temetőbe. Ilyenkor nem látta faluját, harangok zúgták túl bánatát és vonszolva kapaszkodott feleségébe. Sára leánya volt az első, akinek gyermeke éppen akkor született, mint a kis János, aki tizenkettedik. Köztük tíz kicsi koporsó és 25 esztendő.
Zakariás pap imáját vitte Isten elé: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” (Lk. ev. 1:66)
Az angyalok látták, hogy Isten két kézzel szórja a kegyelmi ajándékokat Szalonta Kölesér utcájába, hiszen öt tálentumos zsenik jöttek egyre csak egyre. A református egyháznak lassan az a legnagyobb gondja, hogy szobraikat hol helyezze el? A promedán, a Gesztenyés vigyázza Arany János egész alakos ülő szobrát, mellette Sinka István, Zilahy Lajos, Kulin György csillagász, Kiss István szobrász mellszobrai adnak díszőrséget.
Konfirmált fiatalokat mindig vittük egyedül mi, Arany János, Petőfi Sándor, Ady Endre, Wass Albert nyomában és ott értették meg a fiatalok az eredeti helyszíneken, hogy a lángész gyermekként honnan merített? Honnan indult?
Czeizel professzor arra a kérdésre, hogy egy utca hogy adhat ennyi zsenit? – azt felelte: ISTENI CSODA

Erről énekel Máté Ottilia művésznő. Él a magyar mindörökké. Hallgassuk meg!

A csodagyermek négy éves korában már olvas és ír, drága kincs számára a Szentírás és a Zsoltárok. Áldott szülei szerény és egyszerű emberként olyan tisztességben és szeretetben nevelik, hogy rajtuk naponként teljesedik be Szent Urunk tanítása: „BOLDOGOK A TISZTA SZÍVŰEK, MERT ŐK MEGLÁTJÁK AZ ISTENT”.
A tiszta szív őszinteségre, egyenességre, egyszerűségre, igazmondásra, becsületességre kötelez. Mindezt a zsoltáríró is egybefoglalja. A tiszta szívű ember látja Istent és meglátja Istent.
Arany János 14 éves, mikor édesapja szekérre rakja kis ládáját és elindulnak Debrecenbe, hogy az ősi Református Kollégium falai között tanuljon tovább. Két évet tölt és máig titok, hogy tanítva és tanulva hogyan sajátított el nyelveket?
Irodalmárok egyöntetű véleménye szerint Shakespeare fordításai jobbak, mint az eredeti mű!!
Vándorszínésznek áll Arany, de egy látomás hazaviszi hirtelen Szalontára, hol apja már vak, édesanyja két hét múlva meghal. Aljegyző lesz, és a hivatali tisztesség szép példájaként szolgált,  „mert élni kell”, – mondta.
A Toldi mű megírása hozza meg számára az országos ismertséget. A történetet olyan szépen és gazdagon, tisztán és igazán, mélyen és lelkesen írja meg, melyhez nincs fogható. A nyelv zsenije ő és ennél nagyobb csak szíve volt!!
Balladái, majd az őszikék lírája egyedülálló szépségében mutatják be az Isten-szerinti magyar világot.
Petőfi és Tompa barátsága élteti, 48–49 reménnyel tölti el, aztán mindennek vége. Segesvár, Világos, Arad drámája teljes depresszióba sodorja az egyébként is érzékeny, beteges költőt. Juliska leánya és Laci fia a vigasza.
A szalontai lelkész felesége lesz Juliska, aki 1865-ben fiatalon, gyermekágyi lázban meghal, féléves kisleányt hagyva maga után. A hatalmas református templomban van felravatalozva, ahová egész családjuk élete kötődik.
Megszületik a világirodalom legszebb sírverse (másik Dsida Jenőé), aztán elnémul a költő:

MIDŐN A RONCSOLT ANYAGON
DIADALMAS LELKED MEGÁLLT
S MEGNÉZVE BÁTRAN A HALÁLT,
HITTEL, REMÉNNYEL GAZDAGON
INDULT NEM FÖLDI UTAKON,
EGY VOLT KÖZÖS: SZENT VIGASZUNK
A LÉLEK ÉL: TALÁLKOZUNK!

A SORS szele Nagykőrösre viszi, ahol magyart, latint tanít és diákjai rajonganak érte. Csak ma lennének ilyen tanárok. Majd az Akadémia főtitkára lesz Deák Ferenc felkérésére, hol szerény szelídségével végzi munkáját, de folytonosan körbelengi az elmúlás, a magány. A Margit szigetről nézi a Dunát és ebben a tekintetben benne van egész létünk mély titka, elhívásunk missziója, felelősségünk komolysága.
A Vigasztaló című verse egyik legszebb arca, legszebb lelke, legjobb szíve drága koszorús költőnknek. Olvassuk el!

Arany JánosMi a tűzhely rideg háznak,
Mi a fészek kis madárnak,
Mi a harmat szomju gyepre,
Mi a balzsam égő sebre;
Mi a lámpa sötét éjben,
Mi az árnyék forró délben,…
S mire nincs szó, nincsen képzet:
Az vagy nekem, oh költészet!

Ha az élet útja zordon,
Fáradalmit fájva hordom,
Képemen kel búbarázda,
Főmön a tél zúzmaráza:
Néhol egy-egy kis virág nyit,
Az is enyhit egy parányit:
A virágban téged lellek,
Öröme a kietlennek!

Ha szivemet társi szomja
Emberekhez vonva-vonja,
De majd, mint beteg az ágyba,
Visszavágyik a magányba:
Te adsz neki puha párnát,
Te virrasztod éji álmát,
S álmaiban a valóság
Tövisei - gyenge rózsák.

Jókedvem te fűszerezed,
Bánatomat elleplezed,
Káröröm hogy meg ne lássa,
Mint vérzik a seb nyilása;
Te játszol szivárvány-színben
Sűrü harmatkönnyeimben,
S a panasz, midőn bevallom,
Nemesebb lesz, ha kidallom.

Verseimben van-e érdem:
Sohse' bánom, sose kérdem;
Házi mécsem szelíd fénye
Nem hajósok létreménye,
Nem a tenger lámpatornya,
Mely felé küzd száz vitorla,
Mely sugárát hintse távol…
Elég, ha nekem világol.

(1853)

Halála az egész nemzetet megrázta, végeláthatatlan tömeg követte koporsóját 1882. október 25-én a Kerepesi úton. Utcákat, intézményeket, bolygókat neveztek el róla. Versei bennünk élnek és égnek mindörökké míg egy magyar lesz a földön.
Jézus Krisztus azon a napon összehívta apostolait a mennyben, leültette őket és megkérte Arany Jánost, hogy szavaljon nekik: Ő pedig elkezdte:

„Az ember tiszte hogy legyen
Békében, harcban ember.
Méltó képmása Istennek,
S polgára a hazának,
Válassza ott, válassza itt,
A jobbik részt magának”

Láttátok, hallottátok tanítványaim? Hát ezért szálltam én le egykor a földre, hogy megnyerjek némelyeket szent ügyemnek, Isten Országának, áldott Boldogasszonynak.
A költő üzenete. Hallgassuk meg a Kárpátia dalában!

Mohácsi László tiszteletes
Mohácsi László

Debrecen-Józsa, 2017. március 4.,

A képek forrásai:
e-nepujsag.ro
aranyev200.eu
szozat.org

„Mit tettél? Testvéred kiontott vére kiált hozzám a földről” /I. Mózes 4:10/

0

A kommunizmus áldozataiMagyar Testvéreim!

A bűnről, vétekről, gonoszról írni nem könnyű és nem hálás feladat. De meg kell tenni, mert jelen van világunkban és kezdetektől rombolja Isten teremtői munkáját, Szent Urunk megváltó művét, a Szentlélek megszentelő erejét.
A Teremtés könyve I. fejezetében olvassuk többször egymás után, hogy Isten miután letekintett TÖKÉLETES, SZÉP, IGAZ világára azt mondta: „hogy ez jó”.
A IV. fejezetben pedig már azt a végzetes drámát olvassuk, hogy megtörtént a földön az első gyilkosság, mely testvérgyilkosság volt, és a BŰN tettben és leírt szóban megjelenik a Bibliában.
„Akkor az Úr ezt mondta Kainnak: hol van Ábel, a testvéred? Kain ezt felelte: Nem tudom! Talán őrzője vagyok én a testvéremnek? De az Úr így szólt: MIT TETTÉL? TESTVÉRED KIONTOTT VÉRE KIÁLT HOZZÁM A FÖLDRŐL.”
A bűn útján gyorsan el lehet jutni a hazugságtól a tagadásig, majd a gyilkosságig. Mert tágas az a kapu és széles az az út,mely a kárhozatra visz és sokan vannak, akik ezen járnak.

Mese a kommunistákról – A hazudós róka előadásában. Hallgassuk meg!

2000-ben fogadta el az akkori Országgyűlés az akkori Kormány javaslatára, hogy minden év február 25. legyen a Kommunizmus Áldozatainak emléknapja. Ugyanis 1947-ben ezen a napon hurcolta el a szovjet Kovács Bélát a Független Kisgazdapárt elnökét a Szovjetunióba 800000 magyar sorstársával együtt.
Persze az eredendő bűn régebbi, hosszú árnyéka legalább 1917-re, majd hazánkban 1919-re nyúlik vissza.
Ekkoriban kapott lábra Lenin és az ő Isten és életellenes aberrált rögeszméje, mely kitermelte az új kommunista ember típust és annak beteg gyümölcsét, a kommunizmust.
E helyen jó szívvel tudom elolvasásra ajánlani A. Szolzsenyicin Nobel-díjas orosz író GULÁG műveit, a Kolimai történetek horror-drámáját, vagy áldott emlékű Wass Albert: Átoksori kísértetek című pokoljárását.

Wass Albert – A. Szolzsenyicin – Magyarázatok. Hallgassuk meg!

A kommunizmusnak és a rendszert működtető Lenin-fiuknak mintegy 100 millió áldozata van a világon. Olvashatjuk országonkénti bontásban is, de érdekesebb arra a kérdésre keresni a választ, hogy mi indít embereket arra, hogy elvegye felebarátja életét, szabadságát, vagyonát, méltóságát, emberségét?
Reggel felkel és eldönti, hogy mától gonosz leszek és a Gonosz Birodalmát fogom szolgálni? Rabbá teszem a szabad nemzeteket? Lerombolom az ősi szakrális értékeket? Kiirtom a földön kenyeret teremtő parasztembert?
Kiirtom a munkásembert mert burzsoá csökevény? Kiirtom az arisztokráciát mert művelt? Kiirtom az egyház népét mert szépre és jóra nevel?
Ha vannak áldozatok, voltak tettesek is. Sajnos itt is érezhető a kettős mérce. Az egyik önkényuralmi rendszert teljes jelképrendszerével felszámolják és még az Amazonas mélyét is átfésülik, míg a másik békében, ágyban párnák között készül 100. születésnapjára a luxusnyugdíjból. Nálunk jól fizető foglalkozás a hazaárulás és gyilkosság.
Ne higgye senki, hogy békévé oldja az emlékezés e banda viselt dolgait illetően, hiszen mindig lesznek lelkek és lelkiismeretes emberek, akik szalagot kötnek a lármafára.

Ady Endre: Lelkek a pányván. Olvassuk el!

Ady EndreKipányvázták a lelkemet,
Mert ficánkolt csikói tűzben,
Mert hiába korbácsoltam,
Hiába űztem, hiába űztem.

Ha láttok a magyar Mezőn
Véres, tajtékos, pányvás ménet:
Vágjátok el a kötelét,
Mert lélek az, bús, magyar lélek.

Mindig fog nyílni virág a Gulágon, mely erőt ad Rózsás Jánosnak a hazafelé vezető úton, Csiha Kálmánnak a Duna-delta mocsarában, mindig lesz gondolat Illyés Gyula homlokában, hogy megírja Egy mondat a zsarnokságról című versét, mindig fog énekelni V. Viszockij a szabadság vágyáról, mindig fog rendezni Ljubimov a moszkvai Taganka Színházban, mindig fog írni valaki Nemecsek Ernő igazságba szőtt hitéről.
A szomorúság, borzalom, könyörtelenség világában az élni akarás csak győzedelmeskedik, ha fanyar is kicsit mint Nagy Feró dala: Dolina. Hallgassuk meg!

Isten írta szívünkbe az erkölcsi törvényeket, olvassuk a Római levél örök igazságát. Erre hivatkozva kellene nyilvánosságra hozni az ügynöklistákat, elszámoltatni a valódi bűnösöket, felelősségre vonni a rémtettek haszonélvezőit. Ha lett volna rendszerváltás, már 27 év gyorsan le is telt volna szabadságvesztésükből.
Hallgassuk meg a Kárpátia zenekar igazságba szőtt hitének dalba öntött változatát: Neveket akarok hallani.

Mohácsi László tiszteletes
Mohácsi László
Debrecen-Józsa, 2017. február 24.

Képek forrásai:
A kommunizmus áldozatai: nemzeti.net
Ady Endre: cultura.hu

„Az Istennek tetsző élet” /Zsoltárok könyve 15/

0

Szent László szobraMagyar Testvéreim!

A 2017-es évet SZENT LÁSZLÓ-EMLÉKÉVNEK nyilvánította a nemzetpolitikai államtitkárság a LOVAGKIRÁLY trónra lépésének 940. szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából.
„Csillagok között fényességes csillag”, – írja róla a régi magyar énekszerző és költő Janus Pannonius.
Hol lehet a helye egy fényességes csillagnak? – mely üstökös pályáját Isten mérte ki.
1046. június.27-én a Lengyel Királyságban gyúl ki egy csillag I. Béla magyar király és Richeza lengyel hercegnő második gyermekének sorsában. Szülei és hat testvére mellett gyönyörködött benne a Mindenható Isten is, hiszen neki tetsző életet élt és az Úr sátrának vendége volt a szent hegyen és mindörökre az is maradt. Az ifjú herceg nagy tettek várományosa volt, melyet be is teljesített.
Szent László király egyedüliként a világon APOSTOLI KIRÁLY volt, aki népének nemcsak világi uralkodója volt hanem lelki vezetője is, ezért is hívhatott össze ZSINATOT 1092. május 20. napján SZABOLCS VÁRÁBA.
A Zsoltárok Könyve 15. fejezetében prófétai hang és szellem szólal meg, mely megfogalmazza azokat a követelményeket, melyet Isten támaszt kiválasztottjával szemben. Ezek pedig:
TISZTA SZÍV, TISZTA SZÁJ, TISZTA KÉZ.
Őrzi a krónika és a népi emlékezet, hogy a LOVAGKIRÁLY nem csupán magas termetével, bátorságával, szervezőkészségével, hanem erkölcsösségével, erényességével és mély vallásosságával tűnt ki leginkább, aki igazi ajándéknak nem a földi koronát, hanem az égi koronát tekintette. Válaszul egy égi jel adott örök bizonyosságot övéinek, hiszen 1192. június 27-én délben a váradi Székesegyház fölött egy fényességes csillag gyúlt ki, s ott lebegett a magasban két órán át. Neve napja így egyben égi születésnapja.
Nincs e kérdésre adott válaszban semmiféle kultikus, ceremoniális, külsőséges mozzanatról szó, hanem olyan belső, lelki követelményekről, amelyek az Újszövetségben is érvényesek. A teljes prófétai szemléletet tükrözi, ha arra utalunk, hogy az Isten szövetségében élő ember lelki vonásai ezek.

Nagyvárad hívő magyarsága nem tud és nem is akar feledni. Hálás kegyelettel emlékezik város és templomalapító Szent Királyára, koszorús költőkirályaira és zseniális festőire, álomszerű építészeire és Dankó Pista hegedűjére, premontrei tanáraira és népdalkirálynőire. Nagyenyed ősi tisztaságát, Kolozsvár kincsét hozta a Váradi Szigligeti Színházba Kovács Apollonia művésznő, hogy zseniális tehetségével tovább gazdagítsa a MARADANDÓSÁG VÁROSÁT, könnyezze SZENT LÁSZLÓ sírját, imádkozza a mennybe Fráter Erzsit, Madách Imre hűtlen özvegyét az olaszi temetőből.
Kovács Apollonia: Annak, aki feledni tud. Hallgassuk meg!

Szent László királyról azt tartotta a korabeli egyházi és világi hatalmasság, hogy Krisztus bajnoka, életének értéke, mélysége és szépsége egyháza és népe szeretetében teljesedett ki. Pedig igen rövid földi pálya adatott neki, hiszen 49 esztendőt élt, uralkodása pedig 18 esztendőre tehető. Felesége Adelheid három szép leánnyal ajándékozta meg, kik korán árvaságra jutottak.
Egyik legkiemelkedőbb alkotása a Szabolcs Várába összehívott Zsinat 1092. május 20-án, ahol ő elnökölt. Krónikák szerint nagy számban vett rajta részt a papság, urak és a nép számára is teljesen nyilvános volt. Az egyház és a politikai törvényhozásban olyan törvényeket hoztak, (39) határokról, anyagi javakról,ünnepekről, erkölcsről, nő és családvédelemről, mely ma is időszerű és helytálló.
E közel ezer esztendő előtti világ értéke és tisztasága előtt egy szép verssel tiszteleg gróf. czegei Wass Albert írófejedelem. Gyertyaláng. Olvassuk el!

Wass Albert író fejedelemEmlékszobor. Aranyló nevek rajta:
mögöttük izzó, vérpiros csaták,
mögöttük sajgó, megtört életek:
síró gyermekek és síró anyák...

Emlékszobor... ennyi maradt csupán
belőlük, és a tűzből, mely vezette
a milliókat messze golgotákra,
és feszítette millió keresztre.

Sok régi ház hiába várja őket,
s fehér csöndjével sok fehér falu...
üzenetet nem hoz többé felőlük
fehér felhők közt a vándordaru.

Nem járnak többé esténként csodálni
kalászhullámon tékozolt csodát...
bús hazájuk elvégzett csodáit
magukkal vitték s most őrzik tovább.

Magukban őrzik. Dölyfösen, keményen,
s nem tudják, hogy a szent haza ledőlt...
Boldog halottak. Lám, mi árvábban állunk
tornyosuló emléketek előtt...

Halottak napja van ma. Rejtve, lopva
a Hargitán megszólal egy harang...
a Tátráról felel reá egy másik...
zeng-bong az éj... galang...galang... galang...
ezer kicsi harang...

Az emlékezés gyertyalángja mellett
felsorakozik óriási sorba
határon innen és határon túlról
az elesettek emlék-légiója.

Sok sápadt arc. Óh Istenem, szívünkből
de messze volt a mit sem érzés vágya...
piros rózsákat mentek megcsodálni
s megérkeztek a bíboros halálba.

Ki hinné el, hogy minden név mögött
tervek izzottak és célok lobogtak,
s hogy álmodozva, mint megannyian,
vérük titkának hordozói voltak?

Küzdtek, lemondtak, aztán újra küzdtek,
vágytak, csalódtak és megint reméltek...
Ki hinné el, hogy életük rögén
ők is csak ilyen torz meséket éltek?

Ez vőlegény volt. Ajkán csókok íze,
szívében pompás báli éjszakák...
Aztán gránátok zúgták a zenét...
aztán gránátok hozták a halált...

Ez gyermek volt még. Fák suhogtak benne,
talán szerelmes sem volt még soha...
Doberdó várta. Képét most is őrzi
kopott keretben egy kopott szoba.

Ez gyermekét hagyta itt és hazáját,
hogy a hazája boldogabb legyen...!
Ő ott maradt. A lelke itt barangol
hazát keresve, völgyön és hegyen.

Nyugosznak mind. A vérüket beszívta
a kalásztermő, szomjas ajkú föld.
Mögöttük összedőlt a szörnyű Bábel,
s ami még nem volt, az is összedőlt.

S mily furcsa is: Halottak éjszakáján
a hősök lelke hogyha hazaszállna:
hány lenne, aki nem találna többé
széles e földön egy piciny hazára!

Szélvész üvölt a csíki hegyek ormán,
fekete fenyők zúgnak szilajon...
Hazájukat ha számon kérik egyszer,
mit fogsz felelni, győztes Trianon?

Mit fogsz felelni, ha Csaba vezérrel
a meg nem alkuvók seregbe kelnek,
csontváz vitézek, csontváz paripákon,
s egy bolond éjjel hazamenetelnek?!

Székely faluk harangja újra kondul,
a gyertyalángtól tüzet fog a Tátra...!
Magyarország... hányan mentek érted
örvénylő tűzbe és tüzes halálba...

Ismeretlen Testvér, ki messze földön
alszol, lelkében fűnek és virágnak.
Te már tudod, hogy hasztalan a Törvény
amit itt fent az emberek csinálnak.

Te már tudod, sors verte zátonyodnak
magasságos, bölccsé csitult fokán,
Te már tudod, hogy örök egy a törvény:
bűn bűnhődést hord esztendők során.

Testvér, ki alszol ismeretlen sírban,
s megbékélt arcod nem láttam soha:
álmodd tovább az elnémultak álmát,
csöndes Testvérem: halott katona.

Emlékszobor. Aranyló nevek rajta,
nevek mögött egy hallgatag világ...
Ennyi sírra hogy virágot hintsek,
határon innen nem terem virág.

Határon túl kéne virágért menni...
ha már virágot hozni nem lehet,
ismeretlen, hontalan Halottak:
nektek adom e csöndes rímeket.

(1929)

Milyen kegyes volt Isten hozzánk, hogy ilyen kiváló példaképpel tüntette ki a nagyváradi egyházmegyét és az egész országot. Szent királyunk életpéldája és üzenete soha nem volt olyan aktuális mint ma. Merjünk kiállni hitünkkel a világ elé, és hitünkből erőt merítve helytállni a mindennapok feladatában. Építve, küzdve megszentelődve Isten akarata szerint az Ő dicsőségére. Romló, hanyatló, korrupt Isten és emberellenes világunkban milyen nagy szükségünk van arra, hogy tiszta forrásból táplálkozzunk.
Szent László király Isten kedves szolgája, hazánk büszkesége, jóságos uralkodója, igazságosan ítélkező királya, csodák kieszközlője, népünk reménysége, fejedelmek példaképe, monostorok alapítója, templomok építője, elnyomottak segítője, lovagság példaképe, katonák védőszentje.
Urunk Jézus Krisztus, te hitvallódat Szent László királyt megdicsőítetted, aki méltónak találtatott, hogy Atyánk sátrában lakozzon mindörökké.

Áprily Lajos az erdélyi líra egyik legkiválóbb alkotója egy szép versével tisztelegjünk dicső elődeink példája előtt.
A Fejedelemhez. Olvassuk el!A FEJEDELEMHEZ

Áprily LajosErdélyországi őszi rónaságon,
ütközetekben megfáradt hadak,
Fejedelem, ma néma hódolattal
színed előtt, imhol, megállanak.

A századok felhőiből tekints ránk,
dédelgető sugárral, mint a nap.
Tekintetedre hattyús lobogóink
mély bókolással földre hajlanak.

Nemcsak magunk vagyunk: ma felvonulnak
jeledre roppant szellem-ezredek.
Őrhegy tövétől messze Dardzsilingig
toborzó harsonáid zengenek.

Ma mind, akiknek múltban és jelenben
Te adtál messzehordó szárnyakat,
fészekbe visszavágyó szárnyalással
seregszemlédre visszaszállanak.

Imhol Diákod, kit rokont keresni
egy más világrész titka csábitott,
adóját hozza... lobogó szemében
ma is kísért az oldatlan titok.

Imé, Tanítód, gyújtó fáklya-szellem,
meghajtja halvány mártír-homlokát,
ki a tudásnak büszke forradalmát
alvó szívekbe tűzzel vitte át.

És jön Tudósod, számok óriása,
s hálát leróni, ím, elédbe lép,
a számlálatlan csillagokból hozza
a végtelenség szent üdvözletét.

És jön Poétád, éjkomor szemének
tekintetét hálával szegzi Rád,
ki annyiszor sötét márványba véste
a végzetes magyar tragédiát.

Seregek jönnek néma áhítattal!
Ha szótlan ajkuk dalra nyílana,
Fejedelem, fel az egekre szállna
a hála óriási dallama.

Seregek jönnek Hozzád megköszönni,
Fejedelem, a százados csodát,
hogy milliónyi magrejtő rögödből
virtust nevelt "vitézlő oskolád".

Hogy új erőket sarjadzott az erdő,
hitet lelkedzett a termő határ,
s a napsütésen porladó barázdán
tudás-kalászt vetett a búzaszár.

Ó, égre zendülő, sötét viharban
hányszor tiporva állt a drága rög!
Arany kalász helyén hányszor sötétlett
szélfújta perje s hamvadó üszök!

Szent kincsedből hányszor nem maradt más,
csak múltra emlékeztető romok,
hányszor torzulva dermedett az űrbe
villám sújtotta béke-templomod!

De tűz kilobbant, villám elviharzott,
ritkult szívekben megfakult a gyász,
s az új tavasszal új vetéseidben
hitet termett a győzelmes kalász.

Az újrakezdés vakmerő reménye
legyőzte itt az ostromló halált,
s daccal vágott a mindig új jövőnek -
Fejedelem, a fundamentum állt!...

Színed előtt ma is riadva állunk,
sírból kiszállt az ősi félelem:
árvízzel csap ki fundamentumodra
a száguldó világtörténelem.

Hullámait már templomodra küldi,
zivatarából pusztulás süvölt,
lábunk alatt ijesztő rendüléssel
indul a régi fejedelmi föld.

A századok felhőiből tekints ránk,
vigasztaló sugárral, mint a nap.
Tekintetedre hattyús lobogóink
a megrendülő földre hajlanak.

Te vonsz majd minket végső számadásra,
Te hallgass meg, ha végzetünk siket.
Ütközetekben megfáradt hadaknak
adj meg nem rendülő, erős szívet.

Erős hitet, hogy hattyúidnak ajkán
sokára csendül még a hattyúdal -
s a szellem elrendeltetése: élet,
feltámadás és örök diadal!

Mohácsi László tiszteletes
Mohácsi László

Debrecen-Józsa, 2017. február 17.

A képek forrásai:
blog.xfree.hu
szeretetlang.blog.hu