„Mit tettél? Testvéred kiontott vére kiált hozzám a földről” /I. Mózes 4:10/

0

A kommunizmus áldozataiMagyar Testvéreim!

A bűnről, vétekről, gonoszról írni nem könnyű és nem hálás feladat. De meg kell tenni, mert jelen van világunkban és kezdetektől rombolja Isten teremtői munkáját, Szent Urunk megváltó művét, a Szentlélek megszentelő erejét.
A Teremtés könyve I. fejezetében olvassuk többször egymás után, hogy Isten miután letekintett TÖKÉLETES, SZÉP, IGAZ világára azt mondta: „hogy ez jó”.
A IV. fejezetben pedig már azt a végzetes drámát olvassuk, hogy megtörtént a földön az első gyilkosság, mely testvérgyilkosság volt, és a BŰN tettben és leírt szóban megjelenik a Bibliában.
„Akkor az Úr ezt mondta Kainnak: hol van Ábel, a testvéred? Kain ezt felelte: Nem tudom! Talán őrzője vagyok én a testvéremnek? De az Úr így szólt: MIT TETTÉL? TESTVÉRED KIONTOTT VÉRE KIÁLT HOZZÁM A FÖLDRŐL.”
A bűn útján gyorsan el lehet jutni a hazugságtól a tagadásig, majd a gyilkosságig. Mert tágas az a kapu és széles az az út,mely a kárhozatra visz és sokan vannak, akik ezen járnak.

Mese a kommunistákról – A hazudós róka előadásában. Hallgassuk meg!

2000-ben fogadta el az akkori Országgyűlés az akkori Kormány javaslatára, hogy minden év február 25. legyen a Kommunizmus Áldozatainak emléknapja. Ugyanis 1947-ben ezen a napon hurcolta el a szovjet Kovács Bélát a Független Kisgazdapárt elnökét a Szovjetunióba 800000 magyar sorstársával együtt.
Persze az eredendő bűn régebbi, hosszú árnyéka legalább 1917-re, majd hazánkban 1919-re nyúlik vissza.
Ekkoriban kapott lábra Lenin és az ő Isten és életellenes aberrált rögeszméje, mely kitermelte az új kommunista ember típust és annak beteg gyümölcsét, a kommunizmust.
E helyen jó szívvel tudom elolvasásra ajánlani A. Szolzsenyicin Nobel-díjas orosz író GULÁG műveit, a Kolimai történetek horror-drámáját, vagy áldott emlékű Wass Albert: Átoksori kísértetek című pokoljárását.

Wass Albert – A. Szolzsenyicin – Magyarázatok. Hallgassuk meg!

A kommunizmusnak és a rendszert működtető Lenin-fiuknak mintegy 100 millió áldozata van a világon. Olvashatjuk országonkénti bontásban is, de érdekesebb arra a kérdésre keresni a választ, hogy mi indít embereket arra, hogy elvegye felebarátja életét, szabadságát, vagyonát, méltóságát, emberségét?
Reggel felkel és eldönti, hogy mától gonosz leszek és a Gonosz Birodalmát fogom szolgálni? Rabbá teszem a szabad nemzeteket? Lerombolom az ősi szakrális értékeket? Kiirtom a földön kenyeret teremtő parasztembert?
Kiirtom a munkásembert mert burzsoá csökevény? Kiirtom az arisztokráciát mert művelt? Kiirtom az egyház népét mert szépre és jóra nevel?
Ha vannak áldozatok, voltak tettesek is. Sajnos itt is érezhető a kettős mérce. Az egyik önkényuralmi rendszert teljes jelképrendszerével felszámolják és még az Amazonas mélyét is átfésülik, míg a másik békében, ágyban párnák között készül 100. születésnapjára a luxusnyugdíjból. Nálunk jól fizető foglalkozás a hazaárulás és gyilkosság.
Ne higgye senki, hogy békévé oldja az emlékezés e banda viselt dolgait illetően, hiszen mindig lesznek lelkek és lelkiismeretes emberek, akik szalagot kötnek a lármafára.

Ady Endre: Lelkek a pányván. Olvassuk el!

Ady EndreKipányvázták a lelkemet,
Mert ficánkolt csikói tűzben,
Mert hiába korbácsoltam,
Hiába űztem, hiába űztem.

Ha láttok a magyar Mezőn
Véres, tajtékos, pányvás ménet:
Vágjátok el a kötelét,
Mert lélek az, bús, magyar lélek.

Mindig fog nyílni virág a Gulágon, mely erőt ad Rózsás Jánosnak a hazafelé vezető úton, Csiha Kálmánnak a Duna-delta mocsarában, mindig lesz gondolat Illyés Gyula homlokában, hogy megírja Egy mondat a zsarnokságról című versét, mindig fog énekelni V. Viszockij a szabadság vágyáról, mindig fog rendezni Ljubimov a moszkvai Taganka Színházban, mindig fog írni valaki Nemecsek Ernő igazságba szőtt hitéről.
A szomorúság, borzalom, könyörtelenség világában az élni akarás csak győzedelmeskedik, ha fanyar is kicsit mint Nagy Feró dala: Dolina. Hallgassuk meg!

Isten írta szívünkbe az erkölcsi törvényeket, olvassuk a Római levél örök igazságát. Erre hivatkozva kellene nyilvánosságra hozni az ügynöklistákat, elszámoltatni a valódi bűnösöket, felelősségre vonni a rémtettek haszonélvezőit. Ha lett volna rendszerváltás, már 27 év gyorsan le is telt volna szabadságvesztésükből.
Hallgassuk meg a Kárpátia zenekar igazságba szőtt hitének dalba öntött változatát: Neveket akarok hallani.

Mohácsi László tiszteletes
Mohácsi László
Debrecen-Józsa, 2017. február 24.

Képek forrásai:
A kommunizmus áldozatai: nemzeti.net
Ady Endre: cultura.hu

„Az Istennek tetsző élet” /Zsoltárok könyve 15/

0

Szent László szobraMagyar Testvéreim!

A 2017-es évet SZENT LÁSZLÓ-EMLÉKÉVNEK nyilvánította a nemzetpolitikai államtitkárság a LOVAGKIRÁLY trónra lépésének 940. szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából.
„Csillagok között fényességes csillag”, – írja róla a régi magyar énekszerző és költő Janus Pannonius.
Hol lehet a helye egy fényességes csillagnak? – mely üstökös pályáját Isten mérte ki.
1046. június.27-én a Lengyel Királyságban gyúl ki egy csillag I. Béla magyar király és Richeza lengyel hercegnő második gyermekének sorsában. Szülei és hat testvére mellett gyönyörködött benne a Mindenható Isten is, hiszen neki tetsző életet élt és az Úr sátrának vendége volt a szent hegyen és mindörökre az is maradt. Az ifjú herceg nagy tettek várományosa volt, melyet be is teljesített.
Szent László király egyedüliként a világon APOSTOLI KIRÁLY volt, aki népének nemcsak világi uralkodója volt hanem lelki vezetője is, ezért is hívhatott össze ZSINATOT 1092. május 20. napján SZABOLCS VÁRÁBA.
A Zsoltárok Könyve 15. fejezetében prófétai hang és szellem szólal meg, mely megfogalmazza azokat a követelményeket, melyet Isten támaszt kiválasztottjával szemben. Ezek pedig:
TISZTA SZÍV, TISZTA SZÁJ, TISZTA KÉZ.
Őrzi a krónika és a népi emlékezet, hogy a LOVAGKIRÁLY nem csupán magas termetével, bátorságával, szervezőkészségével, hanem erkölcsösségével, erényességével és mély vallásosságával tűnt ki leginkább, aki igazi ajándéknak nem a földi koronát, hanem az égi koronát tekintette. Válaszul egy égi jel adott örök bizonyosságot övéinek, hiszen 1192. június 27-én délben a váradi Székesegyház fölött egy fényességes csillag gyúlt ki, s ott lebegett a magasban két órán át. Neve napja így egyben égi születésnapja.
Nincs e kérdésre adott válaszban semmiféle kultikus, ceremoniális, külsőséges mozzanatról szó, hanem olyan belső, lelki követelményekről, amelyek az Újszövetségben is érvényesek. A teljes prófétai szemléletet tükrözi, ha arra utalunk, hogy az Isten szövetségében élő ember lelki vonásai ezek.

Nagyvárad hívő magyarsága nem tud és nem is akar feledni. Hálás kegyelettel emlékezik város és templomalapító Szent Királyára, koszorús költőkirályaira és zseniális festőire, álomszerű építészeire és Dankó Pista hegedűjére, premontrei tanáraira és népdalkirálynőire. Nagyenyed ősi tisztaságát, Kolozsvár kincsét hozta a Váradi Szigligeti Színházba Kovács Apollonia művésznő, hogy zseniális tehetségével tovább gazdagítsa a MARADANDÓSÁG VÁROSÁT, könnyezze SZENT LÁSZLÓ sírját, imádkozza a mennybe Fráter Erzsit, Madách Imre hűtlen özvegyét az olaszi temetőből.
Kovács Apollonia: Annak, aki feledni tud. Hallgassuk meg!

Szent László királyról azt tartotta a korabeli egyházi és világi hatalmasság, hogy Krisztus bajnoka, életének értéke, mélysége és szépsége egyháza és népe szeretetében teljesedett ki. Pedig igen rövid földi pálya adatott neki, hiszen 49 esztendőt élt, uralkodása pedig 18 esztendőre tehető. Felesége Adelheid három szép leánnyal ajándékozta meg, kik korán árvaságra jutottak.
Egyik legkiemelkedőbb alkotása a Szabolcs Várába összehívott Zsinat 1092. május 20-án, ahol ő elnökölt. Krónikák szerint nagy számban vett rajta részt a papság, urak és a nép számára is teljesen nyilvános volt. Az egyház és a politikai törvényhozásban olyan törvényeket hoztak, (39) határokról, anyagi javakról,ünnepekről, erkölcsről, nő és családvédelemről, mely ma is időszerű és helytálló.
E közel ezer esztendő előtti világ értéke és tisztasága előtt egy szép verssel tiszteleg gróf. czegei Wass Albert írófejedelem. Gyertyaláng. Olvassuk el!

Wass Albert író fejedelemEmlékszobor. Aranyló nevek rajta:
mögöttük izzó, vérpiros csaták,
mögöttük sajgó, megtört életek:
síró gyermekek és síró anyák...

Emlékszobor... ennyi maradt csupán
belőlük, és a tűzből, mely vezette
a milliókat messze golgotákra,
és feszítette millió keresztre.

Sok régi ház hiába várja őket,
s fehér csöndjével sok fehér falu...
üzenetet nem hoz többé felőlük
fehér felhők közt a vándordaru.

Nem járnak többé esténként csodálni
kalászhullámon tékozolt csodát...
bús hazájuk elvégzett csodáit
magukkal vitték s most őrzik tovább.

Magukban őrzik. Dölyfösen, keményen,
s nem tudják, hogy a szent haza ledőlt...
Boldog halottak. Lám, mi árvábban állunk
tornyosuló emléketek előtt...

Halottak napja van ma. Rejtve, lopva
a Hargitán megszólal egy harang...
a Tátráról felel reá egy másik...
zeng-bong az éj... galang...galang... galang...
ezer kicsi harang...

Az emlékezés gyertyalángja mellett
felsorakozik óriási sorba
határon innen és határon túlról
az elesettek emlék-légiója.

Sok sápadt arc. Óh Istenem, szívünkből
de messze volt a mit sem érzés vágya...
piros rózsákat mentek megcsodálni
s megérkeztek a bíboros halálba.

Ki hinné el, hogy minden név mögött
tervek izzottak és célok lobogtak,
s hogy álmodozva, mint megannyian,
vérük titkának hordozói voltak?

Küzdtek, lemondtak, aztán újra küzdtek,
vágytak, csalódtak és megint reméltek...
Ki hinné el, hogy életük rögén
ők is csak ilyen torz meséket éltek?

Ez vőlegény volt. Ajkán csókok íze,
szívében pompás báli éjszakák...
Aztán gránátok zúgták a zenét...
aztán gránátok hozták a halált...

Ez gyermek volt még. Fák suhogtak benne,
talán szerelmes sem volt még soha...
Doberdó várta. Képét most is őrzi
kopott keretben egy kopott szoba.

Ez gyermekét hagyta itt és hazáját,
hogy a hazája boldogabb legyen...!
Ő ott maradt. A lelke itt barangol
hazát keresve, völgyön és hegyen.

Nyugosznak mind. A vérüket beszívta
a kalásztermő, szomjas ajkú föld.
Mögöttük összedőlt a szörnyű Bábel,
s ami még nem volt, az is összedőlt.

S mily furcsa is: Halottak éjszakáján
a hősök lelke hogyha hazaszállna:
hány lenne, aki nem találna többé
széles e földön egy piciny hazára!

Szélvész üvölt a csíki hegyek ormán,
fekete fenyők zúgnak szilajon...
Hazájukat ha számon kérik egyszer,
mit fogsz felelni, győztes Trianon?

Mit fogsz felelni, ha Csaba vezérrel
a meg nem alkuvók seregbe kelnek,
csontváz vitézek, csontváz paripákon,
s egy bolond éjjel hazamenetelnek?!

Székely faluk harangja újra kondul,
a gyertyalángtól tüzet fog a Tátra...!
Magyarország... hányan mentek érted
örvénylő tűzbe és tüzes halálba...

Ismeretlen Testvér, ki messze földön
alszol, lelkében fűnek és virágnak.
Te már tudod, hogy hasztalan a Törvény
amit itt fent az emberek csinálnak.

Te már tudod, sors verte zátonyodnak
magasságos, bölccsé csitult fokán,
Te már tudod, hogy örök egy a törvény:
bűn bűnhődést hord esztendők során.

Testvér, ki alszol ismeretlen sírban,
s megbékélt arcod nem láttam soha:
álmodd tovább az elnémultak álmát,
csöndes Testvérem: halott katona.

Emlékszobor. Aranyló nevek rajta,
nevek mögött egy hallgatag világ...
Ennyi sírra hogy virágot hintsek,
határon innen nem terem virág.

Határon túl kéne virágért menni...
ha már virágot hozni nem lehet,
ismeretlen, hontalan Halottak:
nektek adom e csöndes rímeket.

(1929)

Milyen kegyes volt Isten hozzánk, hogy ilyen kiváló példaképpel tüntette ki a nagyváradi egyházmegyét és az egész országot. Szent királyunk életpéldája és üzenete soha nem volt olyan aktuális mint ma. Merjünk kiállni hitünkkel a világ elé, és hitünkből erőt merítve helytállni a mindennapok feladatában. Építve, küzdve megszentelődve Isten akarata szerint az Ő dicsőségére. Romló, hanyatló, korrupt Isten és emberellenes világunkban milyen nagy szükségünk van arra, hogy tiszta forrásból táplálkozzunk.
Szent László király Isten kedves szolgája, hazánk büszkesége, jóságos uralkodója, igazságosan ítélkező királya, csodák kieszközlője, népünk reménysége, fejedelmek példaképe, monostorok alapítója, templomok építője, elnyomottak segítője, lovagság példaképe, katonák védőszentje.
Urunk Jézus Krisztus, te hitvallódat Szent László királyt megdicsőítetted, aki méltónak találtatott, hogy Atyánk sátrában lakozzon mindörökké.

Áprily Lajos az erdélyi líra egyik legkiválóbb alkotója egy szép versével tisztelegjünk dicső elődeink példája előtt.
A Fejedelemhez. Olvassuk el!A FEJEDELEMHEZ

Áprily LajosErdélyországi őszi rónaságon,
ütközetekben megfáradt hadak,
Fejedelem, ma néma hódolattal
színed előtt, imhol, megállanak.

A századok felhőiből tekints ránk,
dédelgető sugárral, mint a nap.
Tekintetedre hattyús lobogóink
mély bókolással földre hajlanak.

Nemcsak magunk vagyunk: ma felvonulnak
jeledre roppant szellem-ezredek.
Őrhegy tövétől messze Dardzsilingig
toborzó harsonáid zengenek.

Ma mind, akiknek múltban és jelenben
Te adtál messzehordó szárnyakat,
fészekbe visszavágyó szárnyalással
seregszemlédre visszaszállanak.

Imhol Diákod, kit rokont keresni
egy más világrész titka csábitott,
adóját hozza... lobogó szemében
ma is kísért az oldatlan titok.

Imé, Tanítód, gyújtó fáklya-szellem,
meghajtja halvány mártír-homlokát,
ki a tudásnak büszke forradalmát
alvó szívekbe tűzzel vitte át.

És jön Tudósod, számok óriása,
s hálát leróni, ím, elédbe lép,
a számlálatlan csillagokból hozza
a végtelenség szent üdvözletét.

És jön Poétád, éjkomor szemének
tekintetét hálával szegzi Rád,
ki annyiszor sötét márványba véste
a végzetes magyar tragédiát.

Seregek jönnek néma áhítattal!
Ha szótlan ajkuk dalra nyílana,
Fejedelem, fel az egekre szállna
a hála óriási dallama.

Seregek jönnek Hozzád megköszönni,
Fejedelem, a százados csodát,
hogy milliónyi magrejtő rögödből
virtust nevelt "vitézlő oskolád".

Hogy új erőket sarjadzott az erdő,
hitet lelkedzett a termő határ,
s a napsütésen porladó barázdán
tudás-kalászt vetett a búzaszár.

Ó, égre zendülő, sötét viharban
hányszor tiporva állt a drága rög!
Arany kalász helyén hányszor sötétlett
szélfújta perje s hamvadó üszök!

Szent kincsedből hányszor nem maradt más,
csak múltra emlékeztető romok,
hányszor torzulva dermedett az űrbe
villám sújtotta béke-templomod!

De tűz kilobbant, villám elviharzott,
ritkult szívekben megfakult a gyász,
s az új tavasszal új vetéseidben
hitet termett a győzelmes kalász.

Az újrakezdés vakmerő reménye
legyőzte itt az ostromló halált,
s daccal vágott a mindig új jövőnek -
Fejedelem, a fundamentum állt!...

Színed előtt ma is riadva állunk,
sírból kiszállt az ősi félelem:
árvízzel csap ki fundamentumodra
a száguldó világtörténelem.

Hullámait már templomodra küldi,
zivatarából pusztulás süvölt,
lábunk alatt ijesztő rendüléssel
indul a régi fejedelmi föld.

A századok felhőiből tekints ránk,
vigasztaló sugárral, mint a nap.
Tekintetedre hattyús lobogóink
a megrendülő földre hajlanak.

Te vonsz majd minket végső számadásra,
Te hallgass meg, ha végzetünk siket.
Ütközetekben megfáradt hadaknak
adj meg nem rendülő, erős szívet.

Erős hitet, hogy hattyúidnak ajkán
sokára csendül még a hattyúdal -
s a szellem elrendeltetése: élet,
feltámadás és örök diadal!

Mohácsi László tiszteletes
Mohácsi László

Debrecen-Józsa, 2017. február 17.

A képek forrásai:
blog.xfree.hu
szeretetlang.blog.hu

„Néznek majd arra, akit átszúrtak” /János evangéliuma 19:37/

0

Budapest ostromaMagyar Testvéreim!

Mózes könyve negyedik részében ír arról, „hogy a páskabárány csontját össze ne törd”. Majd egy évezred múlva Keresztelő Szent János így mutatja be Jézust: „Íme, az Istennek Báránya, aki elveszi a világ bűneit”. Végül a kereszt alatt állva Szent János apostol hitvallásos látással vallja:  „Íme, az Istennek igazi Páskabáránya”
Prófétai és apostoli bizonyságtételek állnak előttünk a Szentírásban, látjuk a szenvedő és a világért meghaló Jézus Krisztus utolsó óráit. Egyszeri és tökéletes áldozatát,mely által elvette a bűnnek hatalmát és a kárhozatnak erejét.
Halott szívéből a kereszten vér és víz folyt ki. Aki pedig látta ezt, az tesz róla bizonyságot és bizonyságtétele igaz.
Beteljesedett a Szentírás igéje: „NÉZNEK MAJD ARRA, AKIT ÁTSZÚRTAK”

Szegény magyar népünk vihar súlytotta történelmének tragikus nyitánya volt 1914 nyara, mikor a Monarchia tagjaként akarata ellenére belerántották az első nagy háborúba, melynek emberéletekben és anyagi veszteségben mérve legnagyobb vesztese lett. Trianon tragédiája és átka már az előszobában volt ekkor, mely kiheverhetetlen csapásnak bizonyult. Istennek nagy kegyelme volt és népünk páratlan élni akarása és szorgalma tette lehetővé,hogy Horthy Kormányzó úr igaz magyar hazafiakból álló kormánya 24 esztendő alatt talpra tudta állítani a Csonka-hont abban az ellenséges környezetben és háborús világban, mely körülvette hazánkat.
Ebben az összefüggésben és tragikus előzményekkel terhelt sorsban „szakadtunk be a pokolba” – Ady próféciáját idézve.
1943 Don-kanyarbeli szenvedését és veszteségét azt gondoltuk nem lehet fokozni. Lehetett!!
1944 ősze ezt is elhozta számunkra. Az elszakított területek négy éven át tartó magyar világa a végét járta. Szeptember hónaptól kezdve a Keleti-Kárpátok hágóin keresztül megindult a szovjet Vörös Hadsereg mindent elsöprő inváziója. Nyomában pusztulás, szenvedés, halál járt. Hét hónapba került míg a front átgázolt rajtunk ,melyet katonailag már semmi nem igazolt, viszont az ország szinte teljes pusztulását hozta reánk.

Hallgassuk meg a Végvár zenekar előadásában a Széna tér című balladát.

1945. február 11-én 20 órakor 43900 katona indult el a történelem egyik leghősiesebb vállalkozására. A hónapok óta körülvett és ostromzár alatt tartott magyar főváros pesti részét ekkora már elfoglalták a szovjet csapatok.
A Budai Várba visszaszorult, magyar részről Hindy Iván, német részről Karl Pfeffer-Wildenbruch által vezetett védősereg felélte élelmiszer és lőszertartalékait, utánpótlásvonalaikat már régen elvágták.
A védők választhattak: megadják magukat, vagy katonai esküjükhöz méltóan harcolva megpróbálnak eljutni a német vonalakig.
„Élelmiszerünket felhasználtuk, utolsó töltényünk csőre töltve. Választhatunk a kapituláció vagy a harc nélküli lemészárlás között. A sötétedés beálltával KITÖRÖK” – jelentette a német parancsnok.
Emberileg mi játszódhatott le a dicső hősök lelkében? Csak egy nap az élet, aztán gyorsan elszállt az a nap is, mint maga az élet.
Szent Urunk életének utolsó éjszakáján kérte apostolait ,hogy virrasszanak és imádkozzanak vele, mert rettenti a halál és múljék el felőle a keserű pohár. Pedig Ő Isten volt.

Hallgassuk meg a Kárpátia zenekar dalát a Hősök példaadásáról. Csak egy nap az élet

23900 német (ebből 9600 sebesült) és 20000 magyar (ebből 2000 sebesült) katona nehézfegyverek és páncélosok nélkül indult meg a jelre. A szovjet tüzérség pokoli tűzet zúdított a Bécsi-kapu és a Széll Kálmán tér felé nyomuló védőkre. Többek között Vannay László és Prónai Pál a Rongyosgárda létrehozói is hősiesen küzdöttek fiaikkal,de alig ezren érték el a Budai hegyek mögött a német arcvonalat.
Szemtanuk és történészek szerint leírhatatlan volt a látvány. Halottak hegyekben feküdtek vérbe fagyva és összeégve.
Az alagútba menekülteket benzinnel öntötték le és gyújtották fel a bolsevik szovjetek, a halottakon lánctalpasok hajtottak keresztül. Sztálin és Hitler gigászi csatáját és sátáni gyűlöletét szerencsétlen magyar népünk szenvedte meg és fizette ki. Keserű árát az utolsó csepp véréig, utolsó leheletéig, az utolsó töltényig sajtolta ki belőle a megbolondult gonosz világ.
Budapest védői a tradicionális magyar világ utolsó bástyáinak egyikét védték a mindenbe beleivódó vörös sötétségtől, és megalkuvás nélkül szálltak szembe a bolsevizmus képében értük jövő halállal.
„NÉZNEK MAJD ARRA, AKIT ÁTSZÚRTAK” – beteljesedett rajtunk is a próféta és az apostol Istentől kapott igéje.

Hogyan lehet ártatlanul és a mindent elsöprő túlerővel szembenézni a halállal? Talán úgy, mint az a kisfiú, aki jogos örökösként élhetett volna atyja örökében, de a fegyverrel szemben: Hol a jog? Hol az erkölcs? Hol a szeretet?

Leone - Morricone: Volt egyszer egy vadnyugat (A Mc Bain család kiírtása) részlet. Hallgassuk meg!

DICSŐSÉG A HŐSÖKNEK

Mohácsi László tiszteletes
Mohácsi László
Debrecen-Józsa, 2017. február 10.

A képek forrása:
A nyitókép Budapest ostroma - budapestcity.org

„Mert meglátták szemeim üdvösségedet” /Lukács ev. 2:30/

0

Andrea Mantegna 1465:  Jézus bemutatása a templombanMagyar Testvéreim!
A GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASSZONY ünnepét február 2-án ünnepli a katolikus egyház, amikor a gyülekezet közössége először találkozik Jézussal a jeruzsálemi templomban.
A Törvényben meg volt írva, hogy Édesanyja tisztulása után a 40. napon be kell mutatni az Úrnak, az Úrnak kell szentelni áldozatos életét és végül áldozati ajándékot kell adni a templom javára.
Jézus szülei igen szegény emberek voltak anyagi értelemben, hiszen csak egy pár gerlicére futotta.
Milyen jó olvasni olyan életről, emberről, akiről azt írja a Biblia, hogy Igaz, Kegyes, Szentlélek hordozója. Nagy áldás tud lenni egy közösség számára, akár az egyháztörténetben, akár a történelemben, akár nemzetünk sorsában.
Az öreg prófétában már csak egy remény és ígéret tartotta a lelket, hogy nem hal meg addig, míg nem látja meg Úr Krisztusát.
Lukács evangélista a híres orvos és nagyszerű történetíró egészen páratlan szépséggel, megindító lélekkel írja le Simeon találkozását a Szent Családdal.
„Jézust akkor karjába vette, áldotta Istent, és ezt mondta:
MOST BOCSÁTOD EL, URAM, SZOLGÁDAT BESZÉDED SZERINT BÉKESSÉGGEL, MERT MEGLÁTTÁK SZEMEIM ÜDVÖSSÉGEDET, AMELYET ELKÉSZÍTETTÉL MINDEN NÉP SZEME LÁTTÁRA”
Ha figyelmesen megnézzük a holland festőzseni Rembrandt egyik világhírű alkotását (1669) Simeon hálaéneke művén, megjelenik előttünk a teljes bibliai történet lelki és képi világa.

Jézus bemutatása

Ebben a találkozásban minden benne van: az időtlen és a véges, a világosság és az ember árnyéka, jelen és a jövő.
Ekkor találkozott Krisztus az emberiséggel, akikhez küldetett. A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása. A gyertya, mint Jézus Krisztus jelképe egyike a legrégibb szentelményeknek.
Már az ókeresztyén korban Krisztus jelképévé vált: magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson.
Reményik Sándor az erdélyi Sionról kéri a régi verseket, hogy most fényeskedjenek, mert nagy szükség van a világosságra. Ó, régi versek. Olvassuk el!

Reményik SándorÓ, régi versek: rozsdás fegyverek:
Segítsetek most, fényeskedjetek!
Ragyogjon égi sugár rajtatok,
Nem énmiattam, de miattatok -:
Miattad, árva erdélyi Sion:
Ragyogjon minden áldott alkalom,
Mikor a vers: esküvő, temetés,
Keresztelő és igehirdetés -
Összeolvad költő és lelkipásztor
S ember csak az, ki szelíden is bátor.

Ó, régi versek, rozsdás fegyverek,
Segítsetek és fényeskedjetek!!

1936

Megelégedett és boldog ember az, aki úgy tud várni az Úr Jézussal való találkozásra, mint az agg Simeon. Soha nem fog csalódni, ha kősziklára építi életét. Ebből a találkozásból született meg M. Luther 95 tétele, J. Kálvin Institutioja, kettejük megreformált egyháza, Méliusz Juhász Péter Debrecene, A. Schweitzer Lamberénje.
Erre a találkozóra vitte kegyelemből hit által nyert látását, anyanyelvi Biblia-fordítását, hazaszeretetét. Tudta, hogy várják a tűznél. Kormorán zenekar dalát hallgassuk meg: Hazafi.

Simeon próféta himnuszában Jézus Krisztust Üdvözítőnek és Minden Nemzet világosságának nevezi. Mondhatjuk, hogy Istenes, hitvallásos, egyetemes beszéd ez. Nem szűkíti le Izrael körére, hanem éppen ellenkezőleg, kiterjeszti a népek egész közösségére.
Szavaiban már ott látjuk az eljövendő évtizedeket, a jelet, az elesést és felemelkedést. Jézus egész életpályáját. Szemei a Gyermekről Boldogságos Szűz Mária szívére néznek a továbbiakban: „a te lelkedet is éles kard járja át.”
A kereszt alatt úgy fog szenvedni az anya, mint az Ő Szentje a kereszten.

Forrás, felhő, tisztítótűz, lélek tükre, korona. Mindez a Kárpátia zenekar dalában. Ha kell. Hallgassuk meg!

Elmondhatjuk befejezésül Wass Albert szavaival: „Mert mai világunk jóságodra éhes”
Adja Isten, hogy a világ világosságával való találkozásunk legyen áldás magyar népünk életére nézve.

Mohácsi László tiszteletes
Mohácsi László
Debrecen-Józsa, 2017. február 3.

„Felnyitotta az alvilág mélységét” /Mennyei Jelenések 9:2/

0

Orosz gulagMagyar Testvéreim!
SZENT JÁNOS APOSTOL LÁTOMÁSÁBAN EGY FÉNYES CSILLAG LEESIK AZ ÉGRŐL A MÉLYSÉGBE ÉS ADATIK NEKI A MÉLYSÉG KÚTJÁNAK A KULCSA.
Létezik ilyen csillaghullás ma is. Amikor a szeretet lehull, gyűlölet lesz belőle. Amikor az igazság lehull, hazugság lesz belőle. Amikor a megértés lehull, ellenkezés lesz belőle. Amikor a hit lehull, hitetlenség lesz belőle.
Angyal, szépség, szeretet, jóság, békesség hull és a feneketlen mélység örvénye magába zárja.
Ezt a sötéten örvénylő mélységet nevezte már az emberi történelem és tapasztalat Gulágnak, Kolimának, Omszknak, melyekben az a közös, hogy egyirányú. Az alvilág reménytelenségét és Isten-nélküli világát elborítja a füst, mely elhomályosítja a Napot és az emberi lelket. Elvész a fény és felfakadnak a bűn mélységei.

Kolima Gulag Halottak

Már csak a farkaskutyák távoli ugatását halljuk, szögesdrótok és géppisztolyok hideg fénye őrzi a jégbe dermedt álmokat. Menetelnek a rabok gyalog, mások vagonokban zötyögnek a végtelen hómezőkön a 25 év gyors letöltéséért.
A Kárpátia zenekar ezt a világot is bemutatja egy dalában. Szibéria felé. Hallgassuk meg.

A hat nyelven beszélő Karig Sára a vorkutai láger szénbányáiban ismerkedett hat éven keresztül a létező szocializmus rögvalóságával. Verseivel, igaz-szép emberi lírájával melegséget és reményt tudott vinni sínylődő sorstársai életébe is. E gyöngyvirág csokorból olvassunk el egyet! Karig Sára: Sarkövezet.

Karig SáraA költő itt a hóba ír,
mert nincs papír.
És mint a gyémánt, megfagyott,
de nem ragyog
a hó, s a szó, mit hóba vés,
nagyon kevés.

Nem futja már idő, ideg,
az éj hideg;
nem futja már a balga hit,
a szavait nem olvassa el senki sem -
mégis üzen.

A költő itt a hóba ír,
mert nincs papír.
A jég hátán senki sem él,
kemény a tél.
S a lét csak tárgyi tévedés:
az érv kevés.

Ha él, ha vall, ha néha sír,
a hóba ír,
hogy itt is költő - és magyar -
és jót akar,
hogy itt is hinni, írni mer,
hogy írni kell.

Ha erre futtok szarvasok,
megálljatok:
az ember itt a hóba ír,
mert nincs papír.
S a hóba rótt szó nem fehér,
az ón a vér.

Amikor Istenről elfeledkezik a világ, vagy kategórikusan tagadja, mint a XX. század világának egy része, arról így tud írni a Szentíró: SÁSKÁK ÉS SKORPIÓK JÖTTEK KI A FÖLDBŐL, KÍNOZNI FOGJÁK AZ EMBEREKET, AZ EMBEREK SZERETNÉNEK MÁR INKÁBB MEGHALNI, DE MÉG A HALÁL IS ELMENEKÜL ELŐLÜK.
A mélység kulcsa a Sátán kezében van, aki felnyitotta a poklot és a bűn kiáradt a világba. Félelmetes ordító oroszlánként jár és szedi áldozatait.
Miért kell otthagyni a szerető családot és szép otthont, kedves hazát és áldott emlékekkel szentelt vidéket?
2017 GULÁG EMLÉKÉV. Minden áldozatot sajnálunk, minden áldozatot siratunk, minden áldozatot gyászolunk.
Nyolcszázezer magyar honfitársunk hurcolták el malenkij robotra és kétszázezren soha nem térhettek haza.
Közöttük még nincs is a Doni-tragédia százharmincezer halottja.
A lenini-sztálini világ öröksége, fájdalma és keserűsége talán senkinek nem égett olyan mélyen lelkébe, mint a Moszkvai Taganka Színház világhírű zenész-énekes színészének Vlagyimir Viszockijnak. A fékezhetetlen zseni Ljubimov és az orosz ifjúság igazi kedvence volt. Az Arbaton talált rá a pusztító alkoholizmus mélységében Marna Vlady francia szinésznő, aki rögtön meglátta benne az üstököst. és szerette volna Vologyát mint az orosz nép lelkiismeretét a világnak átadni, hogy mindenki keblére ölelhesse, hogy az orosz nép nem azonos a kommunizmus rémtetteivel
Hallgassuk meg egy dalát!

A bűn, az önzés és az irigység azóta is szüntelen szedi áldozatait. Védtelen és kiszolgáltatott emberek fáznak és éheznek, nélkülöznek és megalázkodnak, behúzódnak és elmenekülnek.
Mára változott a világ, de az Isten-pecsétje nélküli szív ugyanaz maradt. Az alvilág mélységének királya a Sátán, akit itt
Vesztőnek nevez az apostol. Elveszíti, akit magával tud ragadni. Reklámmal, hazugsággal, mesével.
Egy ismerős meséről énekel a Hobo Blues Band, de ez a mese mintha valóság lenne. Hallgassuk meg!

Mohácsi László tiszteletes
Mohácsi László

Debrecen-Józsa, 2017. január 27.

„Dicsérjék Őt az egek egei, még a vizek is ott fenn az égben” /148. Zsoltár 4. v./

0

Kölcsey Ferenc HimnuszMagyar Testvéreim!
Johannes Kepler a híres matematikus és csillagász ezt mondta egyszer: „A tudomány Isten gondolatainak újragondolása. Isten létrehozta a fizika törvényeit és mi felfedezhetjük őket”
Ékesen cseng egybe a természettudós látásával Módis professzor igei tanulmánya e bibliai helyről: „Az utolsó öt zsoltárt ugyanaz a prófétai lelkületű költő írta. A szövetséges Isten hatalmát, szeretetét, gondviselését énekli meg fenséges himnuszokban és mind erőteljesebben tör fel lelkéből ennek az Istennek a dicsőítése és mind erőteljesebben buzdítja erre a dicsőítésre az egész teremtett világot.”
A föld és a víz egymásra talált, az ember és az élet is egymásra talált a teremtés ünnepi hajnalán. És valami titokzatos feladat kezdetét vette Isten parancsára, „a kert művelése és őrzése”. A legérdekesebbek azok az emberek voltak, akikben a történelem és a tapasztalat, a szellem világának egész hegyrendszere hullámzott. Akik olyat gondoltak, amit soha többé nem felejtett el a világ.
Mint Marosvásárhelyen Bernády György, aki a kultúrának egyenesen palotát épített, szeretet és lelkesedés vezette és az avatóbeszéden elmondta, hogy a Mindenható kegyes volt hozzá.
Így gondolta Ady Endre is: „EGY FONTOS ERDÉLYI VÁROS EGY KÜLÖNÖSEN NAGYSZERŰ EMBER JÓVOLTÁBÓL KULTÚRPALOTÁT CSINÁLT, KÜLÖNÖSET ÉS NAGYSZERŰT.
EZ LESZ, HA A SORS ÚGY AKARJA, A MAGYAR MENEDÉK, DÚS ÉS TAKARÓ. ITT FOGJUK ŐRIZNI MAGUNKAT MI, MAGYAROK, KIK EGYMÁS ELLEN ANNYIT VÉTETTÜNK. IDE FOGUNK VERSSEL, ZENÉVEL, BESZÉDDEL ÖSSZEVONULNI, HA BAJ LESZ. S MINDEN KÉPESSÉGES SZERETETEMMEL NÉZTEM FÖL REÁ, EZ ÚRRA, MERT HOGY NAGYON ÉS DACOS MAGYAR VAGYOK S Ő AZ ÉN ROKONOM”
(Budapest, 191)

Marosvásárhelyi Kultúrpalota

A hazaszeretet egy szép igéjét hallgassuk meg Sinkovits Imre színművész szavalatával! Ady Endre: Föl-földobott kő.

1823 január havában az angyalok szerint is többszörösen homlokon csókolta a múzsa a magyarságot, hiszen már édesanyja kebelén ringott Petőfi Sándor és Madách Imre, miközben a Szatmár-Csekei kúria boltíves falai között kéziratban pihent a világ legszebb, biblikus ihletettségű himnusza. E nap a magyar kultúra napja.

Szatmárcseke - Kölcsey-kúria

Minden igazi kultúra lényegi jellemző vonása, hogy az ember nem elégszik meg benne a minimummal, hanem az élet teljességére törekszik. A tér, amit a kultúra betölt épületekkel, kertekkel az ember teljességre törekvő lelkületének a jelképe. Benne megjelenik a ZENEMŰVÉSZET, TÁNCMŰVÉSZET, SZÉPIRODALOM, FESTÉSZET, FILMMŰVÉSZET, TUDOMÁNY, MESTERSÉGEK, ÖLTÖZKÖDÉS, VISELKEDÉS, SZOKÁSOK.

Szókincsünk és lelkiségünk páratlan gazdagságát zenében kifejezni egészen egyedülálló teljesítmény. Az emberi alkotás egyik csúcspontja.
Liszt Ferenc 2. Magyar Rapszódiája hallgatása közben látjuk a magasságokat, honnan szállt alá a mű. Hallgassuk meg!

Petőfi Sándor a magyar néplélek talán legkifejezőbb költőjéről írta valaki, hogy egész életében Isten, az ember és az élet pártján állott, mindhármat olthatatlanul szerette és sokszor oly kevés jót kapott vissza.
Magyar vagyok című versét hallgassuk meg Latinovits Zoltán színművész szavalatával!

A Himnusz születésnapja a Magyar Kultúra napja és ilyenkor minden esztendőben ökumenikus Istentisztelet van megtartva Szatmárcsekén a Református Templomban, majd megkoszorúzzák a jelenlévők a csónakos-fejfás temetőben nyugvó költő Síremlékét. Aki ide elzarándokol, az megérintett lélekkel nemesedik tovább.
Ebben is segítségünkre van egy sajátságosan egyedülálló magyar hangszer, a kurucvilág üzenete, mely közel állt Szatmár világához .
Krasznahorka büszke vára, Lugosi Tibor tárogatóművész előadásában hallgassuk meg.

Mohácsi László tiszteletes
Mohácsi László

Debrecen-Józsa, 2017. január 20.

Megemlékezés a Don-kanyarban hősi halált halt magyar honvédekre

0

Tisztelt Harcostársak!

A Kabai Jobbik Szervezet elnökének nevében szeretettel meghívlak benneteket, a tagságot és minden érdeklődőt a 2017. január 14-én (szombaton) 14:00 órai kezdettel - a doni hősök tiszteletére - megrendezésre kerülő megemlékezésünkre.

Üdvözlettel: Rigán István.

„Amit látsz, írd meg egy könyvben” /Mennyei Jelenések 1:11/

0

2. magyar hadseregMagyar Testvéreim!

A. Szolzsenyicin magyar barátja a szibériai Gulágon húszévesen már a halálra készült. Nem lehet kibírni az ártatlanul kirótt 25 évet, a 40 fokos hideget, a pokolba szakadt élet teljes emberi kilátástalanságát.
Egy dermesztő reggelen mikor kihajtották a kápók a rabokat az erdei kényszermunkára, meglátott a végtelen tajgán egy kicsi sárga virágot, mely minden fizikai törvénnyel dacolva élt. Ebben a pillanatban keleti szél támadt, mely nyugat felé, drága Magyarország irányába hajtotta a sötét fellegeket és abban az órában elhatározta Rózsás János, hogy bármi áron, de túléli a pokol legmélyebb próbáját is és hazatér egyszer.

Szíve csordultig telt szeretettel, életerővel, krónikával. Az orosz íróóriás és hű magyar barátja sok-sok könyvben leírták amit láttak, hallottak, megéltek.

A kategorikusan ateista, Isten ellenes és Krisztus nélküli világban is születtek krisztusi életek és hű bizonyságtételek. Lelkekben élt a prófétai és apostoli mártíromság,a szeretet himnusza,Luther 95 tétele,Kálvin Institutiója, Bach Máté és János passiója, Munkácsy vászna, Ady sírása a Sion-hegy alatt, József Attila négysorosa, Radnóti ártatlan mártíromsága.
Valaki azt mondta: Jézus kétszer sírt és egyszer sem önmaga miatt és kétszer csodálkozott: mikor talált hitet és mikor nem talált hitet.

Hű tanítványának mennyei parancsba adta a Feltámadott, hogy írja meg az egyház teljessége felé egy könyvben, amit látott. Menny és pokol, élet és halál, hűség és kihűlő szeretet nagy titkait. Szent János apostolt mélyen érintette a szenvedés, hiszen ekkor már valamennyi tanítványtársa halott és hihetetlen ellenállásba ütközött az egyház missziója. Kérdezte Jóbbal és Pál apostollal: miért szenvedünk és miért halnak meg emberek semmiért?
Vangelis dalát Kovács Kati énekli számunkra. Hallgassuk meg!

74 esztendeje annak, hogy a HŐS II. MAGYAR HADSEREG a doni katasztrófában szinte teljesen megsemmisült és nemzetünk történelmének legsúlyosabb katonai kudarcát szenvedte el, mely négy Moháccsal volt egyenértékű.
A német hadvezetés 1942 tavaszán bejelentette igényét 207500 katona bevonulására, melyből 50000 ember munkaszolgálatos volt. A német követelés visszautasítására nem volt lehetősége a magyar kormánynak, hiszen a két bécsi döntéssel visszacsatolt területekért úgymond fizetni kellett.
Horthy Kormányzó úr próbálta menteni a menthetőt, ezt írta Hitlernek 1942. január 10-én:

„A románok, horvátok és szlovákok szövetségének és együttműködésének alakjában második kisantantot látunk magunk körül kialakulni, amely nem is igyekszik titkolni ellenséges szándékait. Ezért az erők egy részét készen kell tartani, hiszen az országot sok oldalról és nehezen védhető határokon érheti támadás.”

Nyolc napi zötykölődés után érkeztek meg végül a vagonok Voronyezsbe, de a németek minden tájékoztatástól elzárkóztak.
Hitler három ütemben akarta megsemmisíteni a szovjet haderőt. Az első szakaszban Kurszk körül, a másodikban Karkov térségében a harmadikban pedig a Don kanyarulatánál. A végső cél Sztálingrád, Moszkva és a Kaukázus elfoglalása volt.
1943. január 12-én a 208 km-es arcvonal védelme tarthatatlanná vált. A szovjet páncélos hadosztály pusztító, elemi erejű támadásba lendült. A románok átálltak a szovjet oldalra, az olaszok minden ellenállást feladtak, a németek jobb felszerelésükkel már csak magukat igyekeztek menteni. A mieink a vésőkig kitartottak és hősiesen küzdöttek 2000 km-re a hazától a kegyetlen orosz télben. Jány Gusztáv hadvezetési képességét és tisztességét senki nem vonta kétségbe. Morzén értesítette a Kormányzót, hogy elveszünk egy szálig. Közel járt az igazsághoz, hiszen mintegy 130000 emberünk halt hősi halált, az anyagi veszteséget becsülni sem lehet.
Hőseink és példaképeink áldott emlékére szóljon a Kárpátia zenekar dala. Hősök. Hallgassuk meg!

Megrázó, beszélhetetlen és fájdalomtól tépett Nagybaczoni Nagy Vilmos emlékirata, melyben leírja, hogy január 17-én a 40 fokos hidegben, a szabadban tömegével fagytak halálra az emberek, akiket még addig nem tépett darabokra az akna és a gránát. Minden technika felmondta a szolgálatot.

Madách Imre nagy írónk belenézett az eljövendőbe, mikor ezt írta:
„A CÉL HALÁL, AZ ÉLET KÜZDELEM”

Mára már csendes a Don és sajnos a köztudatban sincs kellően oktatva és értékelve ez a páratlan emberi helyállás és példamutatás. Lélekölő gyászunk az emlékezés kegyeletéért kiált és az lenne méltó a HŐSÖK emlékéhez, hogy iskolákban, templomokban, köztereken reájuk gondoljunk.
Isten nyugtassa őket a végtelen mezők humuszában a szelíd nyírfák alatt, míg nem az Élet Fejedelmétől általveszik hűségük koronáját.
Szóljon a Kárpátia zenekar dala. Csendes a Don.

Mohácsi László tiszteletes
Mohácsi László

Debrecen-Józsa, 2017. január 13.

„Ez esztendőt áldással” /191. dicséret/

0

Nagy-MagyarországMagyar Testvéreim!
A világ legszebb himnuszát énekelve mindig látnunk kell, hogy a Református Kollégium egykori istenes költője igaz hívőként és igaz magyarként első renden nem jólétet kért imájában Istentől népének, hanem jókedvet és víg esztendőt.
Kölcsey Ferenc legnagyobb hatású verse a nemzeti újjászületés hajnalán íródott, éppen abban a hónapban, mikor Petőfi Sándort és Madách Imrét édesanyja kebelén ringatta. Az örök rendező elv, a Szentlélek Úristen milyen szép és áldott harmóniába rendezte térben és időben sokat szenvedett magyar népének eljövendő korszakát.

A Hallelujás Énekeskönyv egy szép darabja, erdélyi testvéreink kedves éneke Az Úr csodásan működik című hitvallás. Hallgassuk meg!

Budai Ézsaiás (1766–1841) szilágypéri születésű, nyugati egyetemeket megjárt kiváló hittudósunk már tiszántúli püspökként írta meg biblikus Isten-dicséretét éppen 1823 január havában, melyet minden újesztendei Istentiszteleten énekel a gyülekezet:

„Ez esztendő áldással, Ez esztendőt áldással! Koronázd meg Úr Isten:
Hogy víg hálaadással, hogy víg hálaadással Dícsérje neved minden.
Tetőled jőnek Kedves napjai az időnek, Nyújts hát, kérünk, bőséget Kezeddel,
Tőlünk a békességet Ne vedd el, De midőn megtartod testünket, Ne hagyd el lelkünket!”
(191. dicsére)

Régiek és újak mindennapos határpontján a döntések állandóan megismétlődő pillanataiban, a tegnapi élet hullám fedte fövenyén és holnapi létünk megnyerhető Krisztusa között állít meg az Ige.
Kölcsey Ferenc, Petőfi Sándor, Madách Imre, Budai Ézsaiás műveit olvasva magával ragadja az embert a mély Isten és hazaszeretet, mely ilyen minőségben más népek irodalmát tanulmányozva nem lelhető fel.

A Székely Újévi köszöntő népi világa bármelyik székely településen bármikor megszülethetett. De meg kell születnie, mert Tamási Áronnal szólva: „AZ IGAZSÁGOT IS MEG LEHET SZOKNI” Hallgassuk meg!

Amikor régen házat akartak építeni, akkor összehordták a köveket szekéren és lett belőle alap. Majd a téglát is összehordták és lett belőle fal. Ácsmesterek tetőt építettek reá és végül elkészült az otthon. Egy tervezői akarat szerint a kő, a tégla, gerenda otthonná áll elő melyben lélek árad és szeretet lakik.
A Sionon letett Szegeletkőre így épül fel az ANYASZENTEGYHÁZ, a Kárpát-medence szent földjére pedig NAGYMAGYARORSZÁG.
Külön-külön csak egy kő és tégla vagyunk a példázat szerint, de felépülve, beépülve, egymáshoz kötődve élő organikus egységgé válunk. Család, nemzet, egyház, közösség. Mindennek és mindenkinek meg van a maga helye és szerepe.

Nagy László költőnk lírai álma egyik versében így hangzik: Adjon az Isten. Hallgassuk meg a költő előadásban!

Az új esztendőben boldogságot, jó egészséget kívánunk egymásnak. Tegyünk is ezért. Közös hazánk, közös otthonunk, közös Jobbikunk a gyermekünk. A Szentlélek lángja melegítsen bennünket és Isten szeretetének tüze várjon a partokon. Mi nem hajótöröttek vagyunk itt, hanem hajót építő nemzedék.
Találóan írja Ady Endre:

„De építésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk,
Nagyot és szépet, emberit s magyart.”
(részlet)

A Kárpátia zenekar egy vidám dala derítse jobb kedvre holnapunk. Hallgassuk meg!

Ez esztendő áldással áldja meg a Teremtő, Megváltó, Megszentelő Istenünk a szeretet és békesség kötelékében az új honlapon, de a régi lelkiséggel.

Mohácsi László tiszteletes
Mohácsi László

Debrecen-Józsa, 2017. január 6.

A képforrása: fakirako.hu