Erdők temploma - Ópusztaszer
Erdők temploma - Ópusztaszer

Magyar Testvéreim!

Egy öreg magyar érkezik a királyi várpalota elé. Ismerős, és mégis ismeretlen. Mindenki látott ilyen öreg magyart már, aki járt a pusztán, az erdélyi dombokon, szelíd folyóink vizein. Lehet, hogy Arany János gulyása, Sinka István bojtára vagy Koós Károly barátja. Vagy éppen közülük valaki.
Különös dolog történik: hiába vannak ott az alabárdos testőrök, az öreg csendesen felballag a ragyogó barokk lépcsőn a Kormányzó Úr szobája felé.
Belépve, illedelmesen meghajolva köszönti a Kormányzót: Adjon az Isten!
A Kormányzó Úr barátságosan tekint reá és megkérdi: „Kicsoda maga jóember és mit keres itt?”
„MEGKÖVETEM KORMÁNYZÓ URAT, ÉN A MESEBELI ÖREG MAGYAR VAGYOK: AZ EZERESZTENDŐS MAGYAR EMBER. AZ ELMÚLT IDŐK ÖRÖK MAGYARJA!
Én éreztem mindent, ami velünk történt, én gondoltam mindent, ami magyar ember eszébe ötlött, mert mi mindenre tudtunk megoldást, én vagyok az élő magyar emlékezet.
Ezer esztendő alatt annyi gazdánk volt, nagyok és kicsinyek, dicsőségesek és nyomorultak, segítők és fosztogatók. Eljöttem megmondani:
KORMÁNYZÓ ÚR ODAILLIK A LEGNAGYOBBAK KÖZÉ!
Ezért esik jól nekünk tudnunk ott a mélyben, fenn a magasságban, Kenderes pusztájában és tornya harangjában, KORMÁNYZÓ ÚR VISELI A MI KÉPÜNKET!
KÖSZÖNÖM, HOGY SZERETETT MINKET, CSAK A SZÍVÜNKET KÉRTE, – NINCS IS NEKÜNK IGAZÁN EGYEBÜNK – DE EZ ITT VAN, ELHOZTAM AJÁNDÉKBA!”

A palotában nagy csendesség támadt, s nem lehetett tudni, hogy a termekben vagy a szívekben. De a pillanat varázsát egy fiúcska váratlan felbukkanása töri meg, bátor tekintettel köszönti a bent lévőket: Adjon az Isten!
A Kormányzó Úr mosolyogva néz reá és már mondja is üzenetét a kis követ:
„ÉN VAGYOK A MAGYAR JÖVENDŐ, A KÖVETKEZŐ SZÁZAD. ELJÖTTEM MEGKÖSZÖNNI, HOGY MI VAGYUNK: KÖSZÖNÖM, HOGY MIKOR LE VOLT GÁZOLVA EZ A NÉP, KORMÁNYZÓ ÚR HITT BENNE, HITT BENNÜNK. VISSZAADTA NÉPÜNK ÖNTUDATÁT, BECSÜLETÉRZÉSÉT, ÉLETAKARATÁT. KÖSZÖNÖM, HOGY TOBORZOTT MINKET ÉS MI ÚTRA KELTÜNK. MI GYŐZHETETLEN HADSEREG VAGYUNK, MERT NEM FOG RAJTUNK A HALÁL, HITBŐL SZÜLETTÜNK, HIT ÁLTAL GYŐZÜNK!”

Tekintsük meg Augusztus 20. alkalmából készült kisfilmet. Nemzeti Ünnepünk!

A harmadik vendég sugárból és dicsőségből van. Fején töviskorona, keze átszegezett. Előtte az alabárdos őrség imához sorakozik. A királyi vár ívei alatt a Királyok Királya érkezik. A kormányzói pár mélyen meghajol előtte:
„ÉS AZ, AKINEK KEZÉBEN HÉT CSILLAG VAN ÉS SZÁJÁBÓL KÉTÉLŰ ÉLES KARD JŐ VALA KI, ORCÁJA MINT A NAP, MIKOR FÉNYLIK AZ Ő EREJÉBEN, IGY SZÓL: TUDOM A TE DOLGAIDAT, ÉS A TE FÁRADSÁGODAT, ÉS HOGY TERHET VISELTÉL ÉS BÉKETŰRŐ VAGY, ÉS AZ ÉN NEVEMÉRT FÁRADOZTÁL ÉS NEM FÁRADTÁL EL”

Ebben a pillanatban a pesti oldalról az általa alapított Református Templomból egy zsoltár hangfoszlányát hozza a szél:

„Megáldjon téged az Isten
A Sionról kegyelmesen,
Ki teremté az eget,
A földet és mindeneket!”

„Naggyá teszem nevedet”, – noha eleinte még ismeretlen sok nép előtt. Magyarok, lengyelek, oroszok, németek, portugálok és zsidók fogják imába foglalni neved, folytatta a Feltámadott.
Méltó örököse vagy az Árpád-háznak, áldás vagy, vízforrás a Midrás szerint. Szomjat olt, tisztít, megszentel Isten számára. Megáldom azokat, akik Isten tanítását követni fogják.

Szent István államalapító első királyunk tiszteletére hallgassuk meg Erdős Fruzsina dalát: Szent István ének!

A Kormányzó Pár, az Öreg Magyar és a Kisfiú megrendülten hallgatta Jézust, majd a közeli katholikus templomból fenséges himnusz éneke szállt fel a Várba:
Boldogasszony Anyánk! Régi Magyar Himnusz! Beregszászi Olga művésznő előadásában hallgassuk meg!

1038. augusztus 15-én visszanéz életére a magyarok első királya: Árpád-házi Szent István. Búcsúzó szemei előtt megjelenik még egyszer Géza fejedelem atyai útmutatása, Sarolt fejedelemasszony aggódó anyai jövőbe látása, aki soha nem feledte az angyal intelmét, mint egykor Szűz Mária. A bajor hercegnőt feleségnek rendelte mellé a sors és a politika, de mindig érezte István, hogy Gizella más, mint a különös szépségű magyar asszonyok.
Oly távolinak tűnt már a belső civódás, a leszámolások, német intrikák. Tündöklő fényben ragyogott Csíksomlyó, Gyulafehérvár, Esztergom, Székesfehérvár, Pannonhalma.
Az élettől búcsúzó király tudta, hogy az ősegyház hagyománya szerint ezen a napon halt meg Boldogságos Szűz Mária és Szent Fia Jézus néhány óra múlva feltámasztotta és a menny dicsőségébe emelte Isten jobbjára. Az eleve elrendelő isteni akaratnak engedelmeskedve ezen a napon ajánlotta fel Magyarországot a Szűzanya oltalmába.
Szent István belenézett a századokba és szeretve épített egyházát és hazáját egyedül Nagyboldogasszony oltalmában látta biztosítottnak.
PATRONA HUNGARIE örökkön-örökké!

Egy az Isten, egy a Nemzet, vallotta az apostoli kettős keresztet jobbjával magasba emelve. Hallgassuk meg a Kárpátia zenekar szakrális dalát!

De haláloddal nincs vége a nagy küldetésnek. Még hátra van a neheze: tovább roskaszt a teher, őröl a gond, töri szívedet a jövő kockázata. Imádkoznod kell Isten Országában, hogy fejedelmek, királyok, kormányzók hűségesen szolgáljanak és szeressenek,a nép szívét töltse be a hála és a remény.
Igen István, hogy 1000 év múlva is találj magyarokat és Magyarországot az idők sodrásában, a történelem viharában, a Himnusz nyelvében.

Ezért fohászkodott a költő-tanár egy szép versében. Juhász Gyula: Testamentum (Előadja Mensáros László színművész). Hallgassuk meg!

 

Isten áldása legyen Államalapító népünk életén és ünnepén!


Mohácsi László tiszteletes úr
Mohácsi László
tiszteletes úr
Debrecen-Józsa, 2018. augusztus 18.

A képek forrásai:
programturizmus.hu