Csicsóholdvilág szász erdőtemploma A Kassai Dóm kriptája
Csicsóholdvilág szász erődtemploma és a Kassai Szent Erzsébet dóm kriptája, benne: Zrinyi Ilona – Rákóczi Ferenc – Bercsényi Miklós sírja

Magyar Testvéreim!

Gazdagon megáldott gondolattal fogalmazta meg valaki: ZSOLTÁROK: A SZENTLÉLEK ÁLTAL HANGOLT HÁRFÁK.
Énekeskönyvünkben és Istentiszteleteinken is kiemelt helyet foglalnak el. Magyar népünk életében elképzelhetetlen volt századokon át, hogy jó Szenczi Molnár Albert feldolgozása nyomán legalább egyet ne énekeljen a templomban, és a 90. Zsoltár szívbemarkoló dallamának éneklésével kezdődött a temetés a sárga homokkal felszórt udvaron a gyászháznál.
Luther szerint „A Zsoltárok könyve maga egy kis Biblia, amely az ember elé tükröt tart, hogy megismerje önmagát, Istent és a teremtett világot.
Kálvin így fogalmaz: „A Zsoltárokban ott tükröződnek az emberi szív fájdalmai, kétségei, gondjai és reményei. A könyv megtanít arra, hogy lássuk Isten ígéreteit és gondviselő tetteit, megtanít a hálaadásra, és ami a legfőbb, az engedelmes kereszthordozásra.”

Hitvallásba öntötte báró Petrőczi Kata Szidónia a magyar barokk első ismert költőnője gondolatait a Zsoltárt imádkozva:
X Más: Halotti nótára kit szoktak trambitálni. Olvassuk el a verset!

Petrőcy Kata SzidóniaOh én boldogtalan, ó keserves sorsom,
Kinek holtig búba lészen maradásom,
Mint tenger habjain, olyan én forgásom,
Szerencse kerekén no sok változásom.

Mert, jaj, Titiuskint, rágattatik szívem,
Változó szerencsém miatt bágyad lelkem,
Földhöz verettetett már minden jókedvem,
Mert az porba hever virágzó életem.

Naprul napra az bú nevekedik rajtam,
Véletlen esetem, mert, jaj, ezt nem vártam,
Boldogulás helyett ím, mire jutottam,
Gonosz szerencsének tárgyul adattattam.

Mostaha kezei íme, mely súlyosok,
Céljokká töltenek az sok változások,
Áradnak bánatim, mint bő vízfolyások,
Mint tengerbe csöpp víz, én fájdalmom oly sok.

Oh mérges nyíljai, jaj, mint sebesítnek,
Oh sok változási végre megemésztnek,
Vége életemnek mert, jaj, csak ők lésznek,
Erőmet fogyatván majd az sírban tesznek.

A világirodalom legnagyobbjait olvasva mindig feltűnt, hogy a korszakos alkotók milyen szakrális erővel kötődtek a tájhoz, a hazához és a néphez. Ebben a fellegjáró vonulatban két példa, melyet a dolgozat nyitófotóján megcsodálhat a Kedves Olvasó.

1. Erdély: mennyi mindent mond, és mennyi mindent hallgat el ez a szó. Nem lehet elmondani, és nem lehet elhallgatni. Nem tudtak tőle szabadulni a nagy írók.
báró Jósika Miklós, báró Kemény János, Jókai Mór, Makkai Sándor, Kós Károly, Móricz Zsigmond.
Foglyul ejtette, végzetszerűen ihlette, meggyötörte, boldoggá tette, korszakolta.
Izlelgette a szót: CSICSÓHOLDVILÁG! Milyen remény élhetett itt 1300-ban a szívekben, hogy a derék szászok erődtemplomot építettek? Mi tartja a lelket még abban a 20 magyarban? – aki örökül kapta, és reformátusként próbál megmaradni a dúlásban? Valami nagy titokzatos éjen szinte hallani a tájon Beethoven Holdfényszonátáját!

2. Márai Sándor az emigrációban belehalt Kassa hiányába. A Szent Erzsébet Dóm és SZENT HALOTTJAI végigkísérték életét. Zrinyi Ilona, Rákóczi Ferenc, Rákóczi József, Bercsényi Miklós, Csáki Krisztina töltötték lelkét, mikor elmerült a Zsoltár imájában.
MINDENKI VÁRAKOZVA NÉZ REÁD. – Mondta az Úrnak és mondta a Nagyságos Fejedelemnek Madridban Segítsetek, segéljétek szegény magyar népem, „mert ez nagyon furcsa karácsony: A magyar nép lóg most a fákon”.

Juhász Gyula - Titok
A föld a szeretőm - Hallgassuk meg Sztankay István színművész előadásában!
Titok - Hallgassuk meg Hernádi Judit színművésznő előadásában!
(Erdélyország csodálatos világában)

A zsoltár középpontjában Jahve királysága áll, az ő kizárólagos királyi uralmát hangsúlyozza és dicsőíti a zsoltáros Isten szövetségének megfelelően.
A Zsoltár gondolatai az Újszövetségben is jelentős szerepet kaptak.
Jahve hűséges minden cselekedetében.
Minden teremtményéről körültekintően gondoskodik Isten, különösen a szövetségében élő, őt félő és dicsőítő gyülekezetről. Ezek segélykiáltását meghallja, megszabadítja őket, a bűnösöket pedig elveti szemei elől a kárhozatra.

A kálvinista Ady egyik művében a szimbólumok eszközeivel írja le azt a hit – titkot, amit sem előtte, sem utána senki nem tudott ilyen művészi erővel kifejezni:
Ady Endre – Latinovits Zoltán: Párizsban járt az ősz. Hallgassuk meg színészkirály előadásában!

A teremtett világ, a nemzedékek hívő sora áldja és magasztalja Isten szent nevét, dicsőítik műveit, benne a mező virágait és a legelésző csordát.
„Áradoznak emlékezve nagy jóságodra,
és örvendeznek igazságodnak.”
(Zsoltárok könyve 145:7)

A fiatal nemzedék költője Aranyosi Ervin egy szép hazafias versében csatlakozik a szentíróhoz: Gólyabúcsú – Olvassuk el a verset!

Golyabucsú

Összegyűltünk, búcsúzkodunk
indulásra készen.
Szemünk végigjáratjuk még
ezen a vidéken.
Hosszú útra indulunk és
lassan neki vágunk.
Ez a sorsunk – költözni kell –
ilyen a világunk.
Ám ez itt a szülőföldünk
nem hagyjuk el végleg.
A tél után, meglátod,
a gólyák visszatérnek!
Visszahúzza a szívünket
e gyönyörű ország,
csak a tél nem nekünk való
a fagyos valóság.
Ám, ha beköszönt a tavasz,
újra visszatérünk,
visszavár a szeretett táj,
hazánk és a fészkünk!

Csicsóholdvilág – Algyógy – Berethalom – Haraklány – Bede – Szilágymenyő – Szászavinc – Ozsdola – Kommandó – Szásznádas
és sokan mások hordozzák a szórványlét sok nyomorúságát és áldását: Mindenki várakozva néz reád, mondjuk a zsoltárossal. Mert mindeddig megsegített az Úr!

De szeretnék csak még egyszer hazamenni! – Erdélyország – Misztófalu – Hallgassuk meg a dalt!

Mohácsi László tiszteletes úr
Mohácsi László
tiszteletes úr
Debrecen-Józsa, 2018. szeptember 22.

A képek forrásai:
hu.wikipedia.org
hu.wikipedia.org