Az aradi Szabadság szobor Kufstein várbörtöne
Az aradi Szabadság-szobor és Kufstein várbörtöne

Magyar Testvéreim!

E történeten keresztül bepillanthatunk Megváltó Szent Urunk szívébe. Példát ad nekünk ebben is lelki próbáinkhoz, harcunkhoz, félelmeinkhez.
Ha figyelmesen olvassuk Szent Máté apostol evangéliumának 26. fejezetét, megérthetjük, hogy itt egy mindent eldöntő kozmikus harc bontakozik ki Jézus és a Sátán között.
A Gonosz azt akarja, hogy Jézus ne vállalja a keresztáldozatot, ne igya ki a halál keserű poharát, ne váltsa meg az emberiséget bűneiből egyszeri és tökéletes áldozata által.
Ha le tudta volna téríteni az Isten-szerinti útról, az egész emberiség pokolra jut. A kezdettől fogva gyilkos, hazug, áruló minden erejével kísérti Jézust.
Egy nagy igehirdető azt mondta, – „Mi emberek fel sem tudjuk fogni, hogy mi játszódhatott le Szent Urunkban? Sokszor csak a fizikai fájdalmakra gondolunk. De milyen lehetett a lelki tusa? Keresztelő Szent János szavaival: Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Világ bűneit hordozni? Sokszor még a saját egyéni nyomorúságunk is milyen roskasztó tud lenni.”
Azt mondották egykor nekünk, hogy a felvilágosodás mindent elsöprő szellemi győzelme elhozta az emberiség számára a szabadság, testvériség, egyenlőség remélt földi paradicsomát. Kufstein Császártornya sem földrajzilag sem lélekben nem esett messze Párizstól. A sors gonosz iróniája, hogy éppen 1789 után telt meg magyar rabokkal a hírhedt vár. Batsányi János költő, Kazinczy Ferenc nyelvújító, Wesselényi Miklós hazafi, Szentjóbi Szabó László költő, Leövey Klára pedagógus, gróf Teleki Blanka szabadságarcos, Rózsa Sándor 150 emberével 48-as szabadságharcos és sok-sok lánglelkű nagy magyar szenvedett rabhalált, évtizedes fogságot, jószágvesztést.

Abban a korban már teljesen szokatlan volt, amit Ferencz József császár, majd magyar király mondott Jákob Haynaunak: „Mint a mákgubók, úgy hulljanak a magyar fejek a porba. Majd ha léptetek lovammal, legalább lesz mit taposnia.” – 1867-ben erre az ócska, labanc, cionista hátterű fejre került a Szent Korona a Budavári templomban.
Valaki azt mondta, Boldogasszony Anyánkat és Szent Fiát ekkor tagadta meg végérvényesen a „magyar elit.”
„Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, majd kezdett szomorkodni és gyötrődni.” Akkor így szólt hozzájuk: „Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem!”
1848. március 15-én a Szent Szövetséggel és a világgal szemben tisztán látta és tudta Petőfi és Kossuth, hogy ez az út ide, vagyis Aradra fog vezetni, és mégis elindultak rajta.

Október 6. gyásznapján nézzük meg tisztelettel a hősökről szóló kisfilmet: Aradi vértanúk megemlékezés!

Az Isten-Jézus annyira ember tudott itt lenni. Elesettségében, vért verítékezve, félve, imádkozva, magányosan. A teljes elhagyatottság érzése keríti hatalmába. Ellenség és közöny
veszi körül. Nincs senki, nincs semmi. Az ég hallgat, a tanítványok pedig sorban elalszanak az Olajfák hegyén.
Három szakaszban imádkozik Jézus, majd kimondja: „Legyen meg a Te akaratod. Ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint Te! Azután egy angyal jelenik meg neki a mennyből, erősítvén őt.” Nagycsütörtök múltával elérkezett az emberiség legsötétebb napja, a Nagypéntek. – „Íme elközelgett az óra, menjünk”.

Október 6. gyásznapján hallgassuk meg a Kormorán zenekar dalát: Aradi vértanúk!

Feszty Árpád tudta, hogy mikor a szerencsétlen sorsú asztalosinas Munkácsy Aradra került, elbolyongott a Maros-partra, és a mártír-hősök iránti szeretet és tisztelet olyan mély volt benne, hogy zokogva kaparta a vársáncot temetetlen tetemeik fölött alig tíz évvel a labanc-gyalázat után. A már világhírű festőkirálynak ezt elmondta majd, és az iránta, valamint a mártírok iránti tisztelettől indíttatva festette meg majd Feszty a Triptichon táblaképet, melyen a magyarságot feszítik meg, temetik el és siratják el.
Munkácsy Mihály, Feszty Árpád, az aradi 13 hős, gróf Batthyány Lajos miniszterelnök, Petőfi Sándor, Szacsvay Imre, Ormay Norbert, Rulikowsky Kázmér lengyel hazafi, Kazinczy Lajos, Lenkey János tábornok és valamennyi lángéletű csillag dicső emlékére szóljon az áldott Kárpátia zenekar dala Helyey László színművész előadásában.

Az utolsó szó jogán. Hallgassuk meg a művet!

Kossuth Lajos kormányzó mondotta a tragikus végű szabadságharc bukása után már az emigrációban, hogy „Arad a magyarok golgotája.” A hasonlatot az evangéliumból idézte, hol ezt olvassuk nagypéntekre virradóra: „Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár, mindazonáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.”

Hallgassuk meg Damjanich János és Leinigen-Westerburg Károly imádságát!

E bibliai és magyar történelmi példán keresztül bepillanthattunk Szent Urunk, és mártír hőseink szívébe. 2000 év vagy 169 év múltával is a tanúság és a tapasztalat ugyan az.
Jeruzsálem és Arad, megváltás és mártíromság, valamiért és valakikért meghalni a legmagasabb rendű erkölcsi példa. Ennél nagyobb szeretet nincs.
Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.
A nemzeti gyásznapon királyi zászlók lobognak, és fénylik titka keresztfának.
Isten adjon mindnyájunk szívébe megvigasztalódást.

Ady Endre: Október 6. Olvassuk el a verset!Őszi napnak mosolygása

Őszi rózsa hervadása
Őszi szélnek bús keserve
Egy-egy könny a szentelt helyre
Hol megváltott - hősi áron-
Becsületet, dicsőséget
Az aradi tizenhárom

Az aradi Golgotára
Ráragyog a nap sugára
Oda hullt az őszi rózsa
Hulló levél búcsúcsókja,
Bánat sír az Őszi ágon,
Ott alussza csendes álmát
Az aradi tizenhárom

Őszi napnak csendes fénye,
Tűzz reá a fényes égre,
Bús szívünknek enyhe fényed
Adjon nyugvást, békességet.
Sugáridon szellem járjon
S keressen fel küzdelminkben
Az aradi tizenhárom

Mohácsi László tiszteletes úr
Mohácsi László
tiszteletes úr
Debrecen-Józsa, 2018. október 6.

A képek forrásai:
fmc.hu
ma7.sk